Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Harmadik kincsem: Zalán

Kategóriák: Összes cikk » Babák & mamák » Vajúdás és szülés » Szüléstörténetek


Túl egy váláson. Pártalálás két gyerekkel nem volt egyszerű, de nekem szerencsém volt. Neki még nem volt gyermeke, így adott volt egy közös baba lehetősége. Ezt sajnos két vetélés előzte meg, illetve a fél év türelmi idő kivárása. Egy zavartalannak nem mondható terhesség 34 hetében indult a mi közös történetünk.

Harmadik kincsem: Zalán 2015. szeptemberében és 2016. januárjában átestem missed ab műtéteken terhességelhalás miatt. A második után fél év türelmi időt kaptunk, hogy pihenni tudjon a szervezetem, mivel a két vetélés között nem telt el fél év. Amint letelt a pihenőidő, máris beköltözött a pocakomba. 2016. augusztusban pont nyaralásból indultunk hazafelé négyesben, mikor mondtam a férjemnek, hogy 4-en mentünk le, de öten megyünk haza. Valahogy a nyaralás alatt fel sem tűnt, hogy nem jött meg a menszim. Csak reggel a reggeli tejeskávé elfogyasztása utáni hányinger döbbentett rá arra, hogy már rég meg kellett volna jönnie. Így itthon esti pisiből csináltam egy terhességi tesztet, miután a lányaim elaludtak. Mondanom sem kell egyből két csíkos lett a teszt és majd leugrott a csík. Másnap is csináltam reggeli pisiből, szintén pozitív lett és csináltam még egyet, majd vettünk egy drágábbat, amit eltettem emlékbe.

Augusztus 15-én állapította meg a doki is a terhességet, és akkor már dobogó szívecske is volt, eredeti szülésre kiírt időpontunk április 14. volt. A reggeli rosszullétes dolog viszonylag gyorsan jelentkezett, nagyon sokáig rosszul voltam, hánytam. Ráadásul mivel a két lánnyal terhességi cukrom volt, nem bíztam a véletlenre, egyből elkezdtem a 160 gramm ch diétát, és így több, mint 10 kilótól szabadultam meg a terhesség alatt.
Figyelmedbe...Figyelmedbe ajánljuk még:
» Nem mindegy ki és hogyan... (cikk)
» Angyalkám születése (cikk)
» Kisfiunk hosszú útja! (cikk)

28. héten sajnos úgy adódott, hogy bementünk a kórházba, mert görcsölni kezdtem és rózsaszínes folyásom volt. De kiengedtek, mert mindent rendben találtak, méhszáj zárt volt, felemelték a magnézium adagot 3*1-ről 3*2-re. Sajnos a 32. héten újra bementünk, szintén görcsöléssel. Akkor magnézium infúziót kaptam, és tüdőérlelőt 12 óránként. De egy hét után kiengedtek, habár nyitva volt a külső és belső méhszáj is.

Március 4-én nálam voltak a gyerekek és lementünk anyukámhoz, csak csajok. Arra nem gondoltam, hogy bármiféle "baj" lehet, így nem vittem magammal semmilyen kórházi pakkot. Aztán szombatról vasárnapra virradó éjjel arra ébredtem, hogy folyik a vizem. Először azt se tudtam, mi van, még az is megfordult a fejemben, hogy álmomban bepisiltem, de nem. Vártam, mit csináljak, de hajnal 4-kor ébresztettem Anyukámat. Szegényre ráhoztam a frászt rendesen. Végül elszöszöltem, javarészt a wc-én ültem, mert folyamatosan folyt a víz, majd lezuhanyoztam, végül 7-re jött mentő értem, mert Anya kihívta. A Hatvani kórházba vitt a mentő. Az ottani orvos megvizsgált, majd elkérte a kórházi zárómat. Azt mondta, ha ott feküdtem volna, biztos, hogy nem engedtek volna már ki szülésig. Itt sajnos nem maradhattam, mivel nincs koraszülött részleg, így tovább irányítottak Pestre, miután az én kórházammal egyeztettek, hogy tudnak fogadni. Közben meg kellett szerveznem, hogy a lányok is Pestre kerüljenek, így sógorék mentek le Zolival együtt. Kocsink maradt lent, mert sógoréknál is csak sógor tud vezetni. Lányaimra ők vigyáztak, hogy Zoli tudjon jönni utánam a kórházba.

Fél 10-kor kerültem szülőszobára vasárnap délelőtt. Vártak, hogy magától induljon be a fájás. Sokszor voltam ctg-re kötve. De nyugodtan telt az egész nap, este még aludni is tudtam. Reggel szerettem volna reggelizni a cukor miatt, de a szülésznő mondta, nem ehetek, mert ha császár lesz, nem lehet. Az akkori ügyeletes doktor mondta a szülésznőnek, adjon két szem szőlőcukrot. Néztem rá kinyílt szemekkel, de megettem. Jött reggel a professzor, mikor meghallotta, hogy terhességi cukrosként szőlőcukrot kaptam, kiakadt, gyorsan mértek cukrot, 9-es volt a szintem. A doktornő le lett szidva rendesen, hogy ilyet nem szabad, cukrosnak cukrot adni... Egyik doki azt mondta, 72 órát lehetek így, másik azt mondta, ő indítaná. Mivel nem tudták eldönteni, mi és hogy legyen, konzíliumot hívtak össze miattam. Végül az osztályvezető főorvos mondta ki, hogy indítsák be a szülést, mert akkora már több, mint 24 órája elfolyt a vizem és ez mindkettőnkre veszélyes (már Hatvanban kaptam antibiotikumot). Valami méhszáj tágító zselét kaptam, hát az valami kegyetlen volt, negyed óra múlva megkezdődtek a fájások, rögtön 5 percesekkel, majd 3 és beállt 2 percesre. 11 után már többen voltak bent, mert fájásoknál leesett Zalán szívhangja. Már lebegett a fejünk felett a császármetszés lehetősége. Aztán én lettem rosszul, a cukor diéta miatt ennem kellett volna 3 óránként, de kimaradt a reggeli/tízórai/ebéd. Szóltam, rosszul vagyok (vert a víz, szédültem, kettős látásom lett), de nem vettek komolyan, azt hitték a fájdalmat nem tűröm. Aztán Zoli elmondása szerint elájultam, én nem emlékeztem, még többen bejöttek és már a műtőt készítették elő. És akkor kimondták, hogy császár, de én mondtam várjanak egy kicsit, császárt nem szeretnék. Mondtam a szülésznőnek, hogy ez a fájás másképp fáj és úgy érzem nyomnom kell. Megint nem hittek, de mondta megnézi és csak odanézett és mondta ott a fejecske. Gyorsan szétkapták az ágyat és a következő fájásból két nyomásból meg is született a kisfiam! Csodánkra is jártak, hogy percek alatt meglett. Úgy látszik az ájulásom alatt annyira ellazultam, hogy le tudott menni a fiam és segített nekem. A nyakán volt a köldökzsinór, ez magyarázta meg, hogy miért is esett le fájásoknál a szívhang. 2017.03.06. 13:14-kor, 2300 grammal, 47 centivel született, 9/10-es apgar értékkel, 34 hét 4 napra (több mint 5 héttel hamarabb). Pár perc erejéig a pocakomra tették, éreztem, hogy ver a kis szívecskéje, be volt bugyolálva, néhány perc volt csak, de nagyon jól esett ez a gesztus.

Zalánnal mehetett apuka is, beengedték, hogy lássa. Inkubátorba került, a protokoll szerint, csinált róla fényképeket nekem. Este 7 órára mehettünk fel hozzá mindketten. Akkor tudtunk beszélni a doktornővel is. Másnap 10-re még jöhetett Zoli is, de mondták, ha kikerül az inkubátorból, oda apuka már nem jöhet be. 24 óra múlva kivették, mert korához képest formás, jó értékekkel lévő baba volt. Engem csütörtökön kiengedtek a kórházból, most ingázok a kórház és a lakás között, hogy 3 óránként etetni tudjam. Igyekszem fejni a tejet, de nem sok sikerrel, eddig minden nap 40 ml-t tudtam csak bevinni. Igaz bent minden kaja előtt próbálkozunk a szopival is.
Ha minden jól megy, jövő héten hazahozhatjuk végre.

Nem volt fogadott orvosom, sem szülésznőm. Az első két gyermekem másik kórházban, fogadott orvossal és szülésznővel szültem. Egyáltalán nem éreztem hátrányát annak, hogy nincs választott, fogadott orvosom sok pénzért. A szülés után Zoli adni akart az ügyeletes doktornőnek pénzt, de nem fogadta el.



A cikket írta: fildus, 2017-03-21 09:08





Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Első gyermekünk érkezése!



Ha ez tetszett, olvasd el a következő, fildus által felvitt cikket is: Pocaklakó, avagy kistesó születése (Vajúdás és szülés, Szüléstörténetek)