Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Zsákbakutya - avagy menhelyi kutya nevelése

Kategória: Összes cikk » Hobbi & Otthon » Állatok nálatok


Mielőtt kutyatartásra adod a fejed, nem árt átgondolni, bírni fogod-e? Ha a kutya problémás, igyekszel megoldani a gondokat vagy megy az utcára?

Ez a cikk egy menhelyi kutya és az örökbefogadó gazdáinak története. Remélem tanulságos lesz.


Zsákbakutya - avagy menhelyi kutya nevelése A családunk mindig tartott állatokat. Kutya, macska, papagáj, hörcsög, egér, halak, nyulak... szinte minden szőrös élőlény képviseltette magát nálunk. Ezek után nem is volt kérdés, hogy mikor saját háztartásom lesz, nekem is lesz háziállatom.

Mivel kertes házba költöztem, kutyára esett a választás, és mivel már volt tapasztalatom, úgy döntöttem, a menhelyről hozok el egyet.
Egy helyes, keverék kutyusra esett a választásunk, akiről annyit tudtunk, hogy életének két éve alatt több ízben volt menhelyen, illetve hogy próbálkozott szökéssel.
Fényképeket küldtünk a kerítésről a menhelynek, az örökbe adó hölgy személyesen is eljött és megnézte a kutyus lakhelyét. Innen nem tud kiszökni - ezt gondoltuk. Hát nem így lett.

Az első három hónap viszonylag eseménymentesen telt. A kutyus megszokta az új helyét, a családját. Sokat sétáltunk vele, próbáltuk rendbe rakni a lelkét. Bár a rácsok között nem látszott, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bántották... Minden férfitól félt... Ha idegen férfit látott, maga alá húzott farokkal folyamatosan ugatta a számára ijesztő embert. Szerencsére hamar sikerült megnyugtatnunk és sok gyakorlással, kitartó munkával erről szinte teljesen leszokott (ittas illetve rosszabb kinézetű emberektől továbbra is tart, de ha pórázra veszem, nincsen gond ebből).

A másik előre nem látott gond a szobatisztaság hiánya volt. Erre az lett a megoldás, hogy fix helye lett a nappaliban, ahol ha baleset történt, nem volt akkora gond. Kitartó próbálkozással ez a probléma is megszüntethető, sajnos azonban apróbb változások a hétköznapi életben újra visszahozzák ezt a gondot. Ilyenkor vehetjük elő a bevált praktikákat a bepisilés megszüntetésére.

A harmadik talán legkisebb gond, hogy a kutya nem tudott pórázon sétálni, rángatott, húzott, kerítésre mászott volna... Ezt is sikerült kinevelni, talán ez volt a legegyszerűbb.

A negyedik a szeparációs szorongás... Ha elmentünk, folyamatosan nyüszített, ugatott, ami ugye a környezet számára zavaró. Szerencsére már nem olyan rossz a helyzet, mint eleinte. Vannak teljesen nyugodt időszakok, de a tavasz, az illatok... ilyenkor kicsit megint rosszabb. Jönne velünk mindig. De nem baj, ezen is dolgozunk.

Szerencsére emellett az alap engedelmességi szabályokat hamar elsajátította. Póráz nélkül is lehet sétáltatni, szépen behívható, irányítható a kutya. Teherautókat, furgonokat, motorokat nem szereti, ezeket kergetné, de ha esetleg látom, hogy a parkba bekanyarodik egy az alábbi járművek közül, megfogom a kutyát és nincs ebből baj.

A legrosszabb azonban a szökés. Bár a kerítésünk szökésbiztosnak tűnt, a kutyánk hudini génekkel bír. Sebaj, gondoltam, kellő foglalkozás, fizikai, szellemi lefárasztás mellett nem fog megszökni. Hát ez sem igaz. Két óra biciklizés majd négy órás erdei séta után éppen a kertben voltunk. Beszaladtam egy pohár vízért és mire kiértem, már üldözött egy utcán sétáló kutyát. Sebaj, egyszeri alkalom – gondoltam. Biztos a tavasz hozta ki belőle. Így hát folytattam a kutya tanítását, a rendszeres sétákat igyekeztem minél hosszabbra venni és fárasztóbbá tenni számára. Ennek ellenére a helyzet nem javult, sőt … Minél többet voltunk kint, a kinti világ annál izgalmasabb lett, így már szökött akkor is, mikor a kert másik felében épp ültettem, vagy mikor véletlen megnyomódott a zsebemben a kapu távirányítója... Annyi időm volt, hogy kimenjek utána és lássam eltűnni az utca végén. (Sajnos pont azt nem láttam, mikor kioson a kapu résén, ha láttam volna és rászólok, engedelmesen a helyére ment volna.) Szerencsére megtaláltam, van chipje, bilétája, de a helyzet akkor is nagyon fárasztó. Már a szögesdróton és a villany pásztoron gondolkoztunk. Csakhogy nem szeretném a kerítést elcsúfítani a drótokkal. A gyerekeink miatt meg tartok a villanypásztortól.

Voltunk kutyasuliban is. Állítólag nincs falkavezérségi problémánk, a kutya engedelmes, behívható, kéz és hangjelekre is szót fogad... Csak ne szökne... Próbálok kitartani, új módszerekkel fárasztani, de ugye az én erőm és időm is véges. Mikor választottam, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz dolgom lesz... Vannak pillanatok, mikor azt érzem, sok ez nekem, de nem adom fel... hiszem, hogy az idő, a kitartó munka és hogy figyelünk a kutyára, segít. Jó életet adok neki, bármilyen is (ezt vállaltam).

Amit üzenni akarok, hogy mielőtt kutyatartásra adod a fejedet tedd meg az alábbiakat:

1. Mindenképp látogasd meg többször a kiszemelt állatot, beszélj a gondozókkal, mit szeret a kutya, milyen gondok lehetnek vele!

2. Menjetek el pár próba séta körre!

3. Beszéljétek át, milyen az életmódotok, megfelelő lenne-e a számotokra az állat!

4. Ha felmerül valami (előre nem látott) gond, örökbefogadás után kérj segítséget!



A cikket írta: tarcalibetty, 2017-03-10 09:08





Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Emberi és állati szocializáció



Ha ez tetszett, olvasd el a következő, tarcalibetty által felvitt cikket is: Történetem az anorexiától az elhízásig... és a módszer, ami segített (Diétás sikersztorik)