Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Ez volna a „szabadság”?

Kategória: Összes cikk » Egyéb témák » Minden más


Mintha csak tegnap lett volna.
Bepánikoltam, hogy kezemben a diploma, hátam mögött a tanulás évei, s munkába kell állnom. Nincs többé 3 hónapos nyári szünet (se téli, se tavaszi 1-2 hét).
Nincs mese, dolgozó nő lettem.
Majd az élet rendje szerint feleség és anya.


Ez volna a „szabadság”? A diploma utáni nyáron elrohantam Varsóba, Prágába és a bolgár aranyparton is eltöltöttem az évfolyamtársaimmal 3 hetet.
Aztán megkezdődött a taposómalom. Munkába járás, spórolás saját otthonra, majd meló, szakmai tanulás, gyereknevelés mellett egy öreg ház átépítése.
Valószínűleg túl hamar zuhant rám sok minden. Most már látom, de már késő. Végül is nem bántam meg semmit sem. Van két nagyszerű, csodálatos fiam, akik minimum a munkahelyükön sikeresek. Mert a párkapcsolataik... Khm. Nem szeretnék rossz anyós szerepet játszani, de ami tény, az tény: egyikük részéről sincs kilátásom unokára. S ez nem feltétlenül a mi hibánk. Az ok inkább a globális kilátástalanság, bizonytalanság, reménytelenség.

Lehúztam 40 évet. Nemcsak dolgoztam, hanem folyamatosan tanultam. Ez a számítástechnikában, az informatikában (is) alapkövetelmény.
Gyakorlatilag kidobtak. Több, mint 21 évnyi tudással, tapasztalattal a tarsolyomban nem kellek. Túl drága vagyok. Léphetnek a helyembe fiatal, csinos, illatos, kikent-kifent, újoncok, akiknek gőzük sincs a szakmához, de fejbólintó jánosként, minden őrült ukázt ész nélkül végrehajtóként megfelelnek. És - saját, négyszemközti bevallásaik alapján - szenvednek attól, hogy méltatlan körülmények között kell dolgozniuk napi 10-12 órákat. Persze túlóradíj nélkül.

Az egész eddigi életemet két célnak rendeltem alá: a családom és a munka. Ez utóbbi megszűnt.
Végül is nem vagyok túlzottan kétségbe esve. Szembesültem a ténnyel: van feladatom bőven. Amit a 40 év kárt okozott bennem, nem marad sok időm helyre hozni.

Minden erőmmel azon leszek, hogy találjak valami munkát. Hajmeresztő, hogy életerős, kvalifikált munkára képes embereket kidob az állam.

Előttem áll a kanossza: el kell intéznem, hogy nyugdíjat kapjak. Minimum egy hónap lesz, mire megtudom, mennyiből kell a hátralévő életemet tengetnem.
Szerencsém, hogy a gazdálkodást, a beosztást nem most kezdem tanulni. :)



A cikket írta: syria, 2016-04-08 10:05 (utoljára módosítva: 2017-04-24 23:40)





Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Mi így vártuk a Karácsonyt



Ha ez tetszett, olvasd el a következő, syria által felvitt cikket is: Csak kvízjátékok kedvelőinek! II. (Szórakozás, média)