Városi Emese: Éva naplója
Tedd a kezed a szívedre, és játssz velem!
Képzeld azt, hogy egyedül vagy a világban. Nincs lakásod, szívességéből laksz egy ócska szobában, ahol még bútor sincs, és amiért többet dolgozol, mint hat másik ember együttvéve.
Nincs munkád, jövedelmed is alig, viszont van négy gyereked, a tetejébe megint terhes vagy, gyakran éhezel, és nincs hová fordulnod. A társad kutyába se vesz, a szeretteid rég meghaltak.
Mit tehetsz? Maradsz és tűrsz tovább, vagy megszöksz otthonról, és mented a gyerekeidet?
2007-ben eljátszottam ezzel a gondolattal. Félretettem a ma oly jellemző elutasító gondolkodásmódot, mely a sokgyerekeseket sújtja, és ennek az asszonynak a helyébe képzeltem magam. Mit tennék? Hagynám, hogy összecsapjanak a fejem fölött a hullámok, elvegye a gyámhatóság a gyerekeimet, én meg megyek az utcára, vagy felveszem a kesztyűt, és fügét mutatok a sorsnak?
Úgy döntöttem, hogy nem hagynám magam. Az én életem, csak én hozhatom helyre. És a mondás is úgy szól: segíts magadon, Isten is megsegít.
Ennek az elmejátéknak, meg egy véletlenül kihallgatott játszótéri beszélgetésnek az eredménye az Éva naplója című regényem.
A címbeli Éva, ahogy én is tenném, elmenekült a bizonytalanba. Első éjszakájukat az állatkert szomszédságában töltötték, ahonnan egy csapat rendőr elküldte őket.
Éva életútja ezután rögös és nehéz. A regény bizonyos napokat kiemelve mutatja be a család sorsát húsvéttól karácsonyig. Figyelemmel kísérhetjük a fiatalasszony helyes és helytelen döntéseit, dilemmáit, sorscsapásait.
Jobb, vagy rosszabb helyzetbe kerülnek? Sikerül megszabadulniuk a múlttól, és új életet kezdhetnek, vagy tovább kísérti őket a sors és egymást érik a megpróbáltatások? Mire képes egy anya a gyermekeiért? És végezetül, utoléri-e még Évát a szerelem?
Éva sorsa lehetne akármelyikünké. Lehetne Kinga a szomszéd utcából, vagy az a helyes arcú, filigrán barna a szemközti lépcsőházból. Vagy az a morcos szőke, aki minden reggel szigorúan két kiflit vesz a sarki vegyesboltban. Mit tennének ők Éva helyében? És mit tennénk mi?
Ezekre az izgalmas kérdésekre adja meg a választ ez a könyv.
Bár még alig jelent meg, a Moly-on máris ezt írják a rajongók:
Magdileona
Ez a könyv nagyon, nagyon, nagyon… ott van! Imádtam, szenzációs volt.
Filmre való. Abszolút átéltem; szerintem mindenki, akinek csak egy része is kijutott életében Éva megpróbáltatásaiból, az tisztában van vele, mekkora hatalmas próbája az életnek az ő egyáltalán nem mindennapi sorsa. Szerencsére a nők sokkal nagyobb részének fogalma sincs erről a kiszolgáltatottságról, a napi túlélésekről, az éhezésről és a nap mint nap való újrakezdésekről, a talpraállásokról; a menekülésről, rettegésről; arról a fogalomról, hogy egyedül vagyok a világon és gyerekek hadának pedig csak én jelentem az egyedüli támaszt, a biztonságot.
Nagyon szerettem, kedvencem lett, ajánlom mindenkinek.
HMariska
Egyszerre vérlázító és szívet melengető történet a kiszolgáltatottságról, a nincstelenségről, a magányról és a folyamatos újrakezdésről. Kicsit talán zsúfolt, ha az időrendet nézzük, de ez szinte semmit nem von le az értékéből, hiszen ki figyel a dátumokra, ha ilyen sebességgel folyik a történet?
Ajánlom a regényt minden édes- és mostohaanyának, nagymamáknak, keresztanyáknak, pótmamáknak, bárkinek, aki szereti a gyerekeket és gyűlöli az igazságtalanságot.
Nyomtatott formában és a népszerű e-book formátumokban megvásárolható a Publioboox oldalán.
Írta: SF, 2015. augusztus 6. 09:08
Fórumozz a témáról: Városi Emese: Éva naplója fórum (eddig 3 hozzászólás)