Csak a félelem kötött össze vele, de sikerült az újrakezdés nélküle

2006-ban összejöttem egy olyan emberrel, akitől anyám is óvott, de 17 éves voltam, önfejű és makacs.

Apám ez év májusában hunyt el, mivel ő volt a mindenem, kilátástalannak éreztem az életem.

Elköltöztem otthonról a barátom anyához, aki iránt még akkor azt hittem, többet is érezhetek, mint hálát. Eltelt pár hónap, elég jól megvoltunk.

Rá két évre bejelentettük a családnak, hogy gyermekünk lesz. Örültünk mind a ketten a babának és vártuk, hogy megszülessen. 2008.07.15-én meg is érkezett közénk a mi kis szemünk fénye: Krisztián.

Innentől kezdve jöttek a problémák. A kisfiam apja eljárt majdnem minden este kocsmázni, elég illuminált állapotban és hangoskodva tért ilyenkor haza. Akkor még úgy gondoltam, hátha megjön az esze és befejezi ezt a nem épp apához méltó viselkedést , de nem így lett.

Egy év után közöltem vele, hogy hazaköltözöm a gyermekünkkel együtt. Ő erre azt felelte, úgy próbáljam megtenni, hogy azonnal elvágja a torkom. A félelem volt az, ami arra késztetett, hogy mellette kihúzzam még azt a két évet.

2011. augusztus 20-án megtettem a lépést és hazaköltöztem, mert már nem bírtam idegekkel, sokszor aludni sem mertem, mert féltem mit tesz velem.

Ezek után szép lassan eltávolodtunk egymástól. A gyermekünk ekkor már 3 éves volt. Bejelentettem neki, hogy én mást szeretek és hagyjon engem nyugodtan élni. Elmondtam neki, hogy természetesen a gyermeket láthatja, amikor csak szeretné, hisz nem akartam eltiltani tőle, de ő ismét csak fenyegetőzni kezdett. Folyamatosan fel kellett jelentenem őt a rendőrségen, mert állandó fenyegetésnek voltam kitéve.

2013. április 19-én összejöttem a jelenlegi élettársammal, akitől gyermekem lesz. Ő az, aki átsegített ezen a nehéz időszakon, ő mellettem állt. Bár barátságból lett szerelem, de nem bántuk meg. Eleinte féltünk, hogy ha nem működik a kapcsolatunk, vége lesz a barátságunknak is, de erősebb volt a szerelem, amit egymás iránt éreztünk.

A volt páromat azóta lecsukták. Börtönben tölti a büntetését, amit nem bánok, sőt - lehet nem illik ilyet mondani, de - megérdemli. Rengeteg fájdalmat és álmatlan éjszakát okozott nekem és a családomnak egyaránt.