Zöld szemű szörnyegeteg: a féltékenység

Fogoly vagyok egy kalitkában. Az örökös elszámoltatás: hol jártál, mit tettél, miért néztél rá, ki ő neked, a szeretőd? És ha már durva bántalmazással jár... a gyerekek nem értik mi miért van, félnek és sírnak, a párunk meg csak tombol, az anyuka szeme alatt monokli és a mélységes szégyen. Ki kell lépni a kapcsolatból, mert megmérgezi a lelket, a testet! Az idegbaj, a feszültség, a szex hiánya - mert nem szeretnénk lefeküdni párunkkal- tönkretesz.

Sokan kénytelenek eltűrni, mert nem tudják megoldani agyagi helyzetüknél fogva, hogy különköltözzenek. És itt jön a képbe a szülő, próbálja magához venni a családot, hogy megvédjék lányukat és a gyerekeket. Aztán megy a „Megbántam, nem bántalak többé, csak gyertek haza...” könyörgés. Sokan bedőlnek és fél év múlva újra kezdődik elölről minden.

"Én megmondtam lányom, ne menj vissza!” A lánya még adott egy esélyt, hiszen szerette, gyereket szült a párjának. Nem egyszerű dolog ez, de dönteni kell. Hiszen komoly sérüléseket okoz a gyerekek lelkében és ők is ilyenekké válhatnak.

A női féltékenység is hasonló, de mivel ők mélyebb érzésűek, képesek például a gyerekeket ledobni egy tíz emeletes lakótömb tetejéről („majd meglátod jó lesz”), a gyerek még nem tudja, mi fog történni, követi anyját, de érzi valami nincs rendben. A nagyobbik már érti és elfut... Az a szörnyű zuhanás, 4-5 másodperc a halál és a groteszk módon kicsavarodott ártatlan kis test a földön. Majd ő is leugrik. A család, nagymama, nagyapa, a férj mérhetetlen fájdalma... Kamionjával hazatérve értesül a történtekről és hirtelen minden összeomlik, nincs már kiért hajtani, küzdeni, nem érti miért.

Ezért figyeljünk nagyon egymásra, hogy ez soha ne történjen meg!