Öregedés késleltetése

Mikortól öreg egy ember?

Természetesen erre is van előírt meghatározás, a WHO szerint:

50-59 év között átmeneti korba lépünk,

60-74 éves korunkig tart az idősödés kora,

75-89 éves korunkig az időskor,

90-100 éves korig pedig az aggkor.

100 év felett nem rendelkeztek, aki megéri a 101. születésnapját, az tetszőleges skatulyába sorolhatja magát, ha még elég friss szellemileg. :)

Én még alulról sem értem el ezek szerint az átmeneti kort (40 körül vagyok - egy hölgy ne árulja már el ebben a korban a pontos adatot! :)), mégis elragadott az öregedés borús gondolata.

Talán azért, mert sokáig tartott a tél, a sötét, hideg estékben könnyebben megcsapott a depresszió szele.

Szeretném, ha nem így éreznék!

De már itt fáj, ott fáj, ez is nehezebb, az is nehezebb, kerülgetnek népbetegségek is, pedig még elvileg fiatal vagyok. Vagy inkább középkorú...? :/

Ezért aztán...

Elkezdtem tornázni és többet a szabad levegőn lenni. Az internetes videó oldalon nagyon sok lassabb, de hatásos mozdulatsort találtam. Emelett nagyon megtetszett a "gyaloglós aerobik", amit a jó idő beköszöntével szeretnék kinti sétára váltani.

A csontritkulás és a porckopás megakadályozására vitaminkészítményeket szede(gete)k.

Újra elmentem szemvizsgálatra és új szemüveget csináltattam magamnak. Sajnos tovább romlott a látásom, ezzel sok mindent nem tudok tenni, de legalább a keret divatos és fiatalít az arcomon! :)))

Ráncfeltöltő krémeket kenek magamra, teljes reménnyel aziránt, hogy késleltetik a mélyráncok kialakulását.

Az ajkaimat is ápolom, sajnos nálam azokon jelentek meg az első jelek az idő múlására. Könnyen száradnak és ráncosodnak.

Minden nap felírom, mennyi folyadékot fogyasztok. Fokozatosan emelem a bevitt víz mennyiségét, mert évekig alig ittam. Most már félek, hogy egyszercsak kiszáradok és zizegő falevél módjára hullok le a földre.

Nemet mondok a zsíros, cukros ételekre. Eddig szerencsésnek mondtam magam az alakommal kapcsolatban, de valószínűleg nem lesz ez mindig így. A változó kor közeleg, vele az alattomban felkúszó kilók is - ahogy olvastam.

Vallom, hogy nem csak a testnek, a léleknek is fel kell készülnie a változásokra, amiket az idő múlása hoz. A közelgő változókornak nem kell feltétlenül depresszióval társulnia.

Felújítottam a barátságaimat és újakat kötöttem. Mondhatom, az internet segítségével ez már nem is ment olyan nehezen. Sok régi ismerőssel, iskolatárssal tartom a napi kapcsolatot e-mailben, megbeszéljük a munka, a gyerekek és a kert körül történt eseményeket, gondolatainkat. Jól esik kibeszélni, hogy mi foglalkoztat, így nem zárom magamba a balsejtelmeimet sem a jövővel kapcsolatban.

Úgy érzem, tudatosan készülök az öregedésre. Megpróbálom nem negatív folyamatként kezelni, készülök arra, hogy olyan dolgok felé fordítsam a figyelmem, amik eddig nem érdekeltek, vagy nem volt időm rájuk. Próbálkozom új hobbikkal, valamit majdcsak találok, ami testhezálló és majd akkor is lefoglalja a szabadidőmet, amikor már több lesz belőle.

Lehet, hogy koraiak ezek a gondolatok?

Nem tudom.

Elképzelhető, hogy mások ebben a korban még nem foglalkoznak ezekkel.

De én nem akarom, hogy egyik pillanatban majd hirtelen döbbenetként vegyem tudomásul, hogy megöregedtem, a gyerekek kirepültek és egyedül vagyok a sok gondolatommal...