Bánat

A nulláról indultunk, közösen építettük fel amink volt. 2011-ben párom egy súlyos szívműtéten esett át. A szeretetem, a gondoskodásom átsegítette és meggyógyult. Tele voltunk álmokkal, tervekkel, közös otthont szerettünk volna, mert ahol éltünk, ott nem volt vezetékes víz. De boldogok voltunk.

A párom szomorúsága a gyermekei szeretethiányából fakadt. Egy évben kétszer látogatták meg. Névnapkor és születésnapokon. Mindig mondtam neki: "Szeretlek én helyettük is és csak ez számít!"

Nem számítottunk rá, hogy egy súlyos agyvérzés,

ami halállal végződik, mindent elvisz. Ez történt velem. Nem csak a páromat veszítettem el, hanem 10 év munkáját is. Nem maradt nekem más, mint egy sírhalom, ahol sírhatok. Az örökösből kihalt a szeretet, de az értékek jól jöttek... Mindent vittek, pedig egy poharat sem tettek le az asztalra.

Azért írtam le a történetem, hogy aki még teheti, tegye meg: legyen mindenről papírja. Bármi megtörténhet, még ha az ember nem is gondol rá.

Egy nő aki mindent elveszített