Főoldal » Írások » Babák & Mamák témák » Tündér babám születése

Tündér babám születése


Sok történetet olvastam itt, és úgy döntöttem én is leírom terhességem és kisfiam születésének a történetét, bár lehet kicsit hosszú, de nem tudtam röviden leírni, anyának lenni a legszebb dolog a világon! Muszáj volt leírnom ezeket, íme.
Tündér babám születése

2008. júliusban összeházasodtunk férjemmel, nagyon boldogok voltunk, minden rendben volt, jól sikerült az esküvő. Mivel már 28 éves voltam úgy gondoltam ne várjunk tovább a babára, vágjunk bele, férjemmel megbeszéltem és nem védekeztünk. Októberben abbahagytam a gyógyszert. Egy szép márciusi napon, pont édesapám születésnapja volt, készültünk, hogy hét végén megünnepeljük. Késett, ami nekem nem szokott, gondoltam veszek egy tesztet. Megcsináltam és gyönyörűen megjelent a két piros csík.

El sem akartam hinni, hogy ilyen könnyen sikerült, pár nappal később megcsináltam még egyszer, persze akkor is pozitív lett. Beszéltem orvossal, kértem időpontot és pár nap múlva elmentem a rendelőbe, hogy ott is megbizonyosodjak róla: terhes vagyok. És lám, így is lett, az orvos 5 hetes terhességet állapított meg. Megnyugtatott, hogy pár hónap múlva szépen látszik majd a baba is.

Így is lett, szinte röpködtem örömömben és viszonylag zökkenőmentes volt a terhességem, pár kellemetlen incidenstől eltekintve: a cukorterheléses vizsgálat magas vércukrot mutatott, de nem volt olyan vészes. Persze ez miatt diabetológiára kellett járnom és diétáznom, naplót vezetnem, amit nagyon utáltam! Mindig reggeli után kellett menni, otthon méregetni a vércukrot, de mindig normális volt. Pár alkalom után aztán azt mondta az orvos, csak akkor jöjjek, ha panaszom van. Hurrá, ennek vége. Aztán később a vizeletvizsgálat magas fehérjeszintet mutatott, mikor az orvos meglátta láttam, hogy nagyon megijedt és persze én is. Nekem nem mondtak semmit és én sejtettem, hogy ez a toxémia jele lehet. Nagyon féltem és az orvos mondta, pár nap múlva megismétlik a vizsgálatot. Megcsinálták, teljesen jó lett az eredmény és az is kiderült, hogy az előző nem is az enyém volt, összecserélték. Megint hurrá. Ami ennél is ijesztőbb volt, az AFP eredmény: apró eltérést mutatott és a nőgyógyász azt mondta, bár kb 1% az esély arra, hogy a baba beteg lehet, de ha gondolom, ad beutalót menjek el vizsgálatra és ott megnyugtatnak. Természetesen nekem az 1% úgy tűnt, mintha legalább 99-et mondott volna, nagyon ideges voltam, elkértem a beutalót, 2 nappal később kaptam időpontot vizsgálatra. Életem leghosszabb 2 napja volt, szüleim, férjem is megijedtek. Eljött a vizsgálat ideje és amikor bementem már mosolyogva fogadtak, mondván nem lesz itt semmi gond. Az orvos megvizsgált, UH és kiderült, a baba makkegészséges kisfiú. Én kb. 2 évet öregedtem ez miatt, hihetetlenül megnyugodtam. Nagyon vártam már az időt.

A 25. héten kiderült, még nem fordult meg, farfekvésben van, és ha így is marad, császármetszéssel fogok szülni. Elkezdtem izgulni, de meg is nyugodtam, mert kicsit tartottam a hüvelyi szüléstől, a császárról több fogalmam volt.

Eljött a nagy nap, a kiírt dátum, amikor is kisfiamnak nem akarózott előbújni a biztonságos pocakból. Be kellett feküdnöm, de csak 4 nappal később kaptak az orvosok szabad műtőt. Hát nem voltam túl boldog.... November 16-án este lefekvés után elfolyt a magzatvíz. Szóltam nővérnek, aki azonnal levezetett a szülőszobába, ott megvizsgáltak, infúzió és irány a műtő. Boldog voltam, nemsokára megláthatom a babát, de nagyon féltem.

Kedves, aranyos orvosok, szülésznők ugráltak körülöttem és kb. fél óra múlva megmutatták a kisfiamat: Guti Martin András 2009.11.16-án 23.30 perckor, 3750 grammal, 52 cm-rel megszületett. Gyönyörű, egészséges kisfiú. Szinte sírtam örömömben, a császármetszés fájdalmaival nem törődtem és mire kitoltak, férjem és szüleim kint vártak a szoba előtt. Később kiderült, hogy a baba kötött csípővel született mivel igen kis helye volt, sokáig volt bent és nem volt épp pici babának mondható. Hónapokig jártunk ortopédiára, terpeszpelus, tornáztatás stb. tejem sem volt rendesen, tápszerezni kellett, ez nagyon elszomorított.

De minden rendbe jött és az én kis manóm ma már 2,5 éves bölcsődés "nagyfiú". Nagyon szeretem, életem értelme, amit az ember föl sem fog, amíg nincs saját gyermeke. Hihetetlen, gyönyörű érzés az anyaság, minden percét élvezem, amit vele, velük tölthetek!




Írta: mia1981, 2012. május 19. 09:08
Fórumozz a témáról: Tündér babám születése fórum (eddig 9 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook