Agykontroll: valóban működik!

11 éves korom óta érdekelnek az érzékfeletti, misztikus dolgok. 15 évesen elkezdtem képezni magam asztrológiában, 19 éves koromra megtanultam horoszkópot értelmezni. Érdekelt a mágia is, a feng shui és a természetgyógyászat is.

Pár éve bizonyos életterületeimen blokkok keletkeztek. Részben saját magamnak köszönhetem őket. 2009 februárjában találkoztam először a Vonzás Törvénye kifejezéssel. Vettem pár könyvet, nagyon is tetszett a dolog, de valamiért alkalmazni nem nagyon tudtam a bennük olvasottakat. A net segítségével egy csomó embert megismertem, akiket szintén foglalkoztatott a téma.

Aztán összefutottam két rég nem látott ismerőssel, akiken látszott, hogy boldogok és egészségesek. Kiderült, hogy elvégezték az Agykontroll-tanfolyamot. Akkor kezdtem igazán beleásni magam a témába, de végül a sok munka és elfoglaltság mellett nem maradt elég időm és energiám arra, hogy foglalkozzak is vele. A múlt héten olvastam a bevezetőben is említett kiadványokat. Döbbenetes történeteket olvashattam bennük. Volt, aki végső stádiumú rákból gyógyult fel. Volt, akinél a láb-amputáció elkerülhetetlennek látszott, de egy agykontrollos ismerős gyógyító technikáinak köszönhetően pár héten belül gyógyultan, a saját lábán távozott a kórházból. Akadt olyan, aki a tengernyi adósságból vergődött ki hihetetlen gyorsasággal, más arról számolt be, hogyan találta meg élete szerelmét, illetve olyan kismamák írtak gyermekük születéséről, akiknek a nőgyógyász azt mondta: soha nem lehet babájuk. Miután kicsodálkoztam magam a történeteken, gondoltam, én is megpróbálom.

Munkanélküli vagyok február eleje óta, és jó lenne mihamarabb találnom valamit. Eddig call centerekben dolgoztam operátorként, de közel 7 év után már unom ezt. Olyan munkát képzeltem el, hogy nem egy telefonközpontban robotolok 8-tól 4-ig, hanem akkor dolgozok, amikor akarok...ennek ellenére sokkal többet keresek, mint eddig. Alig két nappal azután, hogy ezt megfogalmaztam magamban, ráakadtam egy hirdetésre, ami elnyerte a tetszésemet. Felhívtam a számot, behívtak interjúra. Mindent őszintén elmondtak, nekem pedig megtetszett a lehetőség. A cég vezetője a beszélgetés után mondta, hogy akár pozitív, akár negatív az elbírálás, mindenképpen hívnak két-három napon belül. Ez hétfőn történt. Ma délelőtt csörgött a telefonom, a HR-es lány volt az, aki örömmel tájékoztatott, hogy mehetek a második fordulóra is. Ez azért nagy dolog, mert a vezető megmondta hétfőn, hogy elég nehéz bekerülni hozzájuk, pont azért, mert nem akarnak egy ilyen jól fizető munkát olyanra bízni, akin látható, hogy csak "próba-szerencse" alapon jön interjúra.

Van itt azonban még valami. 174 cm vagyok és jelenleg 66,6 kg (remélem, nem vagytok babonások :D). Tudom, ez orvosilag teljesen ideális, de én jobban érezném magam, ha 59-60 kg körül lennék. Hozzáteszem, 2006-ban, 20 évesen 18 kilót már leadtam egy jó diétának köszönhetően. De mint tudjuk, az utolsó néhány kiló elég makacsul tud ragaszkodni hozzánk. Elkezdtem tornázni itthon, különböző DVD-kre, de a diétázást abbahagytam. Egyszerűen belefáradtam, hogy csirkemellen, zöldségeken és ásványvízen éljek. Ez tavaly márciusban történt. Akkor voltam 73 kg. Az a durván 6-7 kiló ennyi idő alatt ment le. Olvastam a történetek között, hogy volt, aki 25-30-40 kilókat fogyott csupán az agykontroll segítségével. Úgy gondolom, ha valaki ilyen nagy mértékű túlsúlytól meg tud szabadulni csupán az elméje kiaknázásával, akkor én az utolsó 7-8 kilót simán le fogom tudni adni.

Múlt hét elején a mérleg 67,5 kg-ot mutatott. Vasárnap este álltam ismét mérlegre, akkor már 6. napja szuggeráltam magam, elképzeltem, ahogy a zsír fokozatosan olvad le rólam. Vasárnap este mértem az előbb említett 66,6 kilót. Vagyis picivel több, mint egy kilót dobtam le a 6 nap alatt. Döbbenet. Pedig épp menzesz előtt voltam, és nekem eddig ilyenkor mindig többet mutatott a mérleg a sok víz miatt, akár 2-3 kilóval is! És semmit nem vontam meg magamtól: ettem csokit, tésztát, sőt, szombat este sikeresen "besütiztem". Bármit is ettem, mindig azt mondogattam közben magamnak, hogy bármennyit és bármit eszek, a testem csak annyit raktároz el belőle, amennyi a szervezetem optimális működéséhez szükséges, a többi a "szokásos útvonalon" távozik. És így is történt...nem is tapasztalok azóta puffadást, szorulást és egyéb emésztőrendszeri kellemetlenséget.

Folytatom a programozást, egészen, amíg el nem érem az 59 kilót. Bár a diétát abbahagytam, a tornát nem, de abban volt némi "lazsálás", mégis fogytam.

De más életterületemen is el fogom érni a célomat: többek közt egy saját házat szeretnék, ahol végre együtt élhetek a Párommal...