Patkány, mint háziállat?

A házi kedvencként tartott patkány a vándorpatkánytól származik. Sajnos még napjainkban is él a tévhit, hogy a patkány terjesztette a pestist. A pestist a fekete patkány bolhája, a patkánybolha terjesztette. Ámde a 18. században megjelent a nagyobb és erősebb vándorpatkány, aki kiszorította a fekete patkányt az életteréből. A vándorpatkány sokkal ellenállóbb volt a bubópestissel szemben, így azzal, hogy kiszorította a fekete patkány, akinek a bolhái fertőzöttek voltak a járvánnyal, közreműködött a betegség megfékezésében. A házi kedvencnek tartott patkány, kisebb veszélyt jelent betegségekre nézve gazdájára, mint egy kutya, aki rendszeresen kijár az utcára. Az utcán élő vándorpatkány valóban terjeszt(het) betegségeket és agresszív lehet, ha sarokba szorítják.

Lassan egy éve öt patkány boldog tulajdonosa vagyok. A környezetem ódzkodva fogadta az új jövevényeket, mára már sikerült bebizonyítanom, hogy valójában egy nagyon szerethető állatokról van szó. A patkányok ideális házi kedvencek, mivel intelligensek és könnyen taníthatóak, alkalmazkodóak. A patkány képes az emberre fajtársaként tekinteni, míg a legtöbb rágcsáló csupán elfogadja az emberi jelenlétet. Kíváncsiak és érdeklődőek, igénylik a gazdájuk társaságát, nagyon aktív, játékos állatok.

Szeder, Szamóca, Yoda, Fura és Mézi, mind más-más személyiség. Szamóca a magányos farkas típus, Yoda mindenkivel közvetlen és barátságos, Fura az örökmozgó. Egy dologban viszont hasonlítanak, mindegyik igényli a törődést és a szeretetet.

Valószínűleg aki patkányfóbiától szenved nem ennek a cikk hatására fogja megszeretni őket, de remélem, hogy sikerült némiképp az olvasók közében eloszlatni a tévhiteket.