Egy anya vágya - sok gyermek

Minek annyi gyerek, csak a baj van velük, hogyan nőnek fel? Nem lehet annyi gyereknek megadni, amire vágyik...Még hogy egymás ruháiban nőjenek fel? Nem vagytok normálisak...

De mi a normális? És mire van egyáltalán szüksége a gyermeknek? A szükség illúzió, a szeretet a valóság. Jelenleg azzal a dilemmával küzdök, hogy mi a baj azzal a vágyammal, hogy szeretnék egy negyedik egészséges gyermeket? Mert bárhogyan is küzdök érte, akadályba ütközöm. És nem a társadalmi megítélés az akadály, az rég nem érdekel, csak tanulságként írtam le a nekem szegezett kérdéseket.

A kérdést kicsit költőinek szántam, hátha valahonnan az éterből választ kapok rá, annak ellenére, hogy tudom: a válasz már bennem van, csak még nem fejtettem meg.

Két és fél éves volt a harmadik gyermekem, amikor váratlanul várandós lettem. Két hétig nem tudtam mit kezdjek magammal, aztán elkezdtem örülni és egyre jobban vágytam rá. Soha nem detektáltak szívhangot, a 8. héten be is indult a vetélés.

Nagyon szomorú voltam, de már tudtam: akarom azt a negyedik babát, talán egy kislányt a sor végére, vagy mindegy, csak még egyszer sírva imádhassam a pillanatot, amikor szülés után először meglátom, csak még egyszer szoptathassak, s közben érezzem, kicsi kezeivel hogyan simogatja az arcomat, csak még egyszer nevetgélhessek vele pelenkázás közben.

Aztán több mint egy év múlva sikerült, igaz sok-sok hormonális zavar után, de júniusban pozitív lett végre a teszt. Gyógyszert kellett szednem a 12. hétig, hogy ne kockáztassunk egy esetleges vetélést. Annyira boldog voltam, s büszke is az újra gömbölyödő pocakomra. Aztán a 16. héten elmentem ultrahangos vizsgálatra, mert annyit vitáztunk a neméről, hátha megoldódik ez a kérdés, boldog voltam én is, az orvosom is, behívtuk a férjem, s a két fiam. Aztán két perc után szólt az orvos a férjemnek, hogy vigye ki a gyerekeket. Ez volt életem legszörnyűbb pillanata. Másnap kórház, szörnyűségek sorozata, halál oka: köldökzsinór probléma. De volt még valami: ajak- és szájpadhasadéka volt, ha megszületik, beteg gyerek lett volna.

Annyit mondott az orvosom: a Jóisten magukkal volt, ki tudja milyen beteg lett volna még ezen kívül. Egyik szemem sír, a másik nevet, mint a mesebeli királynak. A természet valóban megoldotta a gondot, és tudom, hogy valaki fentről üzeni: szeretlek. De a másik szemem sír, mert nem tudom, lesz-e, lehet-e valaha egészséges negyedik gyermekem.

37 éves vagyok, nem túl idős gyermekvállaláshoz, de nem is fiatal, tudjuk a kockázatait, bár családjainkban mindenki egészséges, így ez kilőve. Mi a baj azzal a vágyammal, hogy szeretnék egy negyedik egészséges gyermeket? Vajon félek, hogy nőiségemnek befellegzett, hisz azóta érzem magam igazán nőnek, mióta szültem? Hiszem és tudom, hogy azzal a fő céllal születtem ide, hogy boldoggá tegyem a gyermekeimet és ők engem. Érzem, hogy van bennem egy egészséges gyerek, csak nem tud megszületni.

Ne higgye senki, hogy mindeközben megfeledkezem 3 egészséges gyermekemről, nem kívánhatnék szebb, okosabb, ügyesebb gyermekeket magamnak, büszke anyjuk vagyok, de a teljes életem szeretném még teljesebbé tenni. Önzés ez? Amikor kamasz voltam, akkor azt mondtam: lesz két fiam és egy lányom. És így is lett, megkaptam, amire vágytam. Kőbe vésett dolog lett volna ez akkor? Mi a baj azzal a vágyammal, hogy szeretnék egy egészséges negyedik gyermeket?