Hová tűnt az időjárás kiszámíthatósága?
Szeszélyes, változékony időjárás jellemezte az őszt, és ilyenek a téli hónapok is.
A hőmérséklet egyik napról a másikra 10 Celsius fokot süllyed, vagy emelkedik. Az őszi és a téli hónapokban egyes napokon szinte tavaszias időjárás volt. Gyakran lehetett hallani, hogy ez a hirtelen és nagymértékű hőmérsékletingadozás az emberi szervezet számára megterhelő, semmiképpen sem ideális.
Az időjósok a mai meteorológia technikai eszközeivel néhány napra előre biztosan megállapítják a várható időjárási viszonyokat, és ez az információ gyorsan eljut hozzánk valamelyik kommunikációs eszközön keresztül. Néhány emberöltővel ezelőtt ez nem így volt, és az akkori generációk még hagyatkozhattak az időjárás kiszámíthatóságára. A természet változásai, az évszakok jellemzői ciklikusan és folyamatosan, egymásba átlépve követték egymást.
Erre hagyatkozva és a paraszti józanész megfigyelőképességeit használva alakultak ki a népi időjárás-jóslások. Minden hónap néhány jeles napjához – ünnephez vagy névnaphoz – kapcsolódóan fűződött egy-egy szólás, amely az adott nap időjárási viszonyaiból egy azt követő jeles nap időjárására következtetett. Ezek nagy jelentőséggel bírtak a parasztvilágban, főleg a földművelés és a termés szempontjából, de nyilván nem minden esetben teljesültek be. Az időjárás-jóslások és megfigyelések régiónként változhattak. Csallóköz szívében élő emberként, és Marczell Béla néprajzkutató munkásságának emléket állítva nagyrészt csallóközi időjárásjósló rigmusokat hívtam segítségül, hogy mutassák meg nekünk a népi hagyománynak ezt a részét.
Az időjárás megfigyelése már január 6-án, vízkeresztkor elkezdődött. A gazdák megállapították, hogy ha vízkeresztkor megcsordul az eresz, hamarosan vége a télnek, jó termés ígérkezik.
Vízkereszt, ha úgy fordul,
Hogy az eresz megcsordul,
Örülhetsz már előre,
Áldást hoz a mezőre.
Piroska napján jelentkező – január 18-ai – fagyról a népi időjárás megfigyelések ezt tartották:
Ha Piroska napján fagy,
Negyven napig el nem hagy.
Az időjárás jóslásának fontos napja volt január 22-e, Vince napja. A szőlőtermelő vidékeken azt tartották, ha Vince napján napos, derült idő van, a borospince megtelik jó borral.
Ha napos a Vince,
Megtelik a pince
Ha megcseppen Vince,
Üres lesz a pince.
A következő rigmus arra utal, hogy a jeles napok, legyenek bármely részén az évnek, összefűződnek. A szüretelés és az új bor minőségére próbáltak rájönni Vince napjának időjárásából a következő megfigyeléssel, amely már Mihály napjára, a szüret kezdetére is előregondol:
Hogyha szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince.
Búzával a pajta, a csűr,
Mihály így jó édes bort szűr.
Január 25-e, Pál napja az egyházi ismeretek szerint Pál apostol megtérésének napja, amelyet a népi hagyományban pálfordulónak is neveznek. A paraszti világ értelmezésében ekkor jut el a téli időszak a feléhez. Ekkor fordulunk „kifelé” a hideg téli időjárásból. Pál napján a napos, tiszta idő szintén jó termést ígér:
Pálfordulás hogyha napos,
Bőven terem hát és lapos.
Hogyha szépen fényes, tiszta,
Bőven terem mező, puszta.
A borongós, esős időjárás pálfordulókor viszont a halált idézheti:
Ha Pál fordul köddel,
Az ember, s jószág hullik döggel.
Enyhe, napos, tiszta téli időt kívánok mindenkinek Piroska, Vince és Pál napján! Emlékezetünkben őrizve a paraszti világ időjárás-jóslásait, bizakodjunk abban, hogy az idei termés bőséges lesz és elkerül bennünket a betegség, a baj.
Szerző: Huszár Ágnes
Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.
Írta: netbarátnő, 2011. január 6. 16:08
Fórumozz a témáról: Hová tűnt az időjárás kiszámíthatósága? fórum (eddig 12 hozzászólás)