Főoldal » Írások » Hobbi & Otthon témák » Egy egér aki megváltoztatta az életemet, és aki rettentően hiányzik

Egy egér aki megváltoztatta az életemet, és aki rettentően hiányzik


Az egész 2006 márciusától kezdődött. A legjobb barátnőmhöz elmentem a tavaszi szünetben és úgy gondoltam megbeszélem vele, hogy menjünk el az állatkereskedésbe és nézzünk szét. Egyik nap aztán felkerekedtünk és elmentünk, én már előre tudtam, hogy patkány kell nekem. De az sajnos nem volt, így néztünk más állatka után. Meg is akadt a szemem egy tenyészdobozban levő 3 barna szőrmókon.
Egy egér aki megváltoztatta az életemet, és aki rettentően hiányzik

Az eladótól megkérdeztük, hogy milyen állat. Mongol futóegér... Hát az meg milyen egérfajta? Még sosem hallottam róla.

Az eladó mondta, hogy nagyon kíváncsi természetű, illetve nagyon jó fejek. Hát akkor vegyünk egyet-egyet. Megkértem barátnőmet, hogy ő válassza ki a 3 egér közül az egyiket, mert én mindig rosszul választok állatok terén (mindig a kis beteg, vékonyabbak tetszenek, akik persze hamar elpusztulnak, mivel eleve betegen születtek). Ki is vette az egyiket és betettük egy dobozba, aztán magának is tett egyet. Kifizettem, aztán visszamentünk hozzájuk.

Náluk szemügyre vettem a kis egérkét, nagyon tetszett, és nem volt annyira félős. Barátnőmmel gondolkodtunk, hogy mi legyen a 2 egér neve. Az övé hím volt, így Relé lett a neve. Én nagyon sokáig gondolkodtam, mert nem tudtam eldönteni annyira nem volt rá frankó név (amúgy nőstény egerem lett). Végül Cininek neveztem el. Amikor hazavittem, beletettem a volt tengerimalacom helyére (terrárium) és olyan kis helyes volt benne, szinte elveszett, olyan kicsike volt. Az elején nem tudtam, hogyan kell egy ilyen egérrel foglalkozni, még tetőt sem tettem a terkóra, mert akkor még nem ugrált, hogy ki akar jönni.

Igaz, a szüleim nem igazán lelkendeztek érte, de aztán megszerették:) Nagyon kis helyes egérlány volt, és amit kapott nevet az rendesen illett rá. Amikor olyanom volt, néha kiengedtem a szobába, természetesen ajtó becsukva, mert volt akkor 3 macskánk, és nem igazán szerettem volna, hogy megegyék. Elején még csak ismerkedtünk egymással, de nagyon jó barátnők lettünk (ha lehet ilyet mondani :D). Amikor én tanultam, akkor kiengedtem az ágyra és el nem ment volna tőlem, végig ott szaladgált körülöttem, de megfogni nem engedte magát.

Ha a földre tettem le, akkor is körbeszaladgált, felfedezte a szobát, aztán ahol ültem, odajött és ott lebzselt végig mellettem. Természetesen voltak olyan helyzetek is, amikor a frászt hozta rám. Nem egyszer megszökött a helyéről, és én meg agyba-főbe kerestem merre van, amikor nem találtam teljesen abban a hitben voltam, hogy megette valamelyik macskánk, de végül csak megtaláltam mindig. Volt egy olyan esete, amikor én éjjel aludtam, akkor kiszökött és felmászott az ágyra és ott trappolt fel a fejemhez és le a lábamhoz, amíg fel nem keltem. El lehet képzelni kicsit megijedtem, mikor hallottam a trappolást. Még anno a régi franciaágyamon volt egy kis lyuk középen, és Cinikém rájött, hogy abba be lehet mászni... Egy teljes napot szenvedtem, mire kijött onnan... A macskákat ki nem állhatta, meg semelyik állatot sem, és volt, hogy a macsek odament a ketrecéhez (terkóból egy ketrecbe helyeztem, hátha nem szökik ki onnan), és Cinike meg olyan svunggal rontott neki a ketrecnek, hogy azt hittem kitöri a rácsot... Egyszer meg is "gyepált" egy kiscicánkat.

Aztán ahogy öregedett, egyre nyugodtabb lett, már tehettem mellé társat (természetesen nőstényt, mert nem akartam, hogy 1 éves kora után kölykökkel terheljem, nem is szabad!), és engem is sokkal jobban elfogadott (már nem akart megszökni a kezemből). Aztán mikor középiskolámnak a legutolsó évében voltam, akkor ő már 3 és fél éves volt, mindig mondogattam neki, hogy amíg leérettségizem, addig velem kell lennie. Aztán amikor betöltötte a 4 éves kort 2010 februárjában, nem látszott rajta, hogy idős egérlány, talán abból lehetett következtetni, hogy kicsit meggörbült a háta. Aztán a legutolsó 2 hónapjában, sajnos nem velem töltötte az idejét, mert oda kellett adnom egy nagyon kedves tenyésztő ismerősömnek, mert kiderült, hogy babát várok és Cinit és a rajta kívül 34 rágcsálómat el kellett adnom, ajándékoznom. Nagyon rossz volt, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni, a mai napig nagyon hiányzik, és reménykedem, hogy egyszer talán lesz még egy hasonló egyéniségű egerem, mint Cini volt.


Hogy mért változtatta meg az életemet?

Kezdetben, eléggé depressziós voltam, és úgy éreztem senki sem hallgat meg, csak Ő és a macskák (biztosan furcsán néztek most ezekre a sorokra). Minden bánatomat az egérkémnek mondtam el, ha örültem ő volt a legelső, akinek elmondtam. (Mindig érezte, mikor milyen hangulatom van, amikor nagyon szomorú voltam, akkor meg sem moccant a kezembe, ha örültem, akkor örült velem együtt.) Aztán rájöttem, hogy nem tudok élni állatok nélkül, és elkezdtem "hobbi tenyészetem" elején csak Cini volt meg + 2 mongi, de aztán jöttek csincsillák, patik, hörcsögök (törpék és aranyok) deguk és kis színes egereim. De ebbe már nem megyek bele, mert nem erről szól a kis cikkem.


Remélem tetszett a cikk, és kérlek, ne haragudj, ha valahol kissé érthetetlenül írtam, vagy hadartam.


Egy napon megláttalak,

Hazahoztalak és gondoztalak.

Mindenféle játékot, homokot tettem be neked,

Cserébe te szeretetet adtál nekem.

Bánatom és gondom volt, hozzád fordultam

Te csendben és kedvesen végighallgattad azt.

Most, hogy nem vagy már nekem,

Nagy üresség van a szívemben.

Köszönöm a csodás 4 évet,

Amelyet együtt tölthettem veled.


Cini: 2006. február - 2010. május




Írta: Gerbilgirl, 2011. február 20. 10:08
Fórumozz a témáról: Egy egér aki megváltoztatta az életemet, és aki rettentően hiányzik fórum (eddig 31 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook