Amikor a kölcsön kenyeret visszadobják..

A férjem vicces kedvű ember, és az a fajta, aki mindezt fapofával tudja végigcsinálni. Nem néhány percig, hanem akár hetekig. Bírja, csak a környezete viselje el.

Többször szívatott már meg olyan szinten, amit évek múlva se tudok elfelejteni neki, még akkor se, ha azóta már sírva röhögök rajta. A kettő legemlékezetesebb ráadásképp egy napon történt.

Még hamvas fiatalon mentünk nyaralni. Nem sokszor láttam addig világot, rácsodálkoztam mindenre. Egyszer csak a távolban felfedeztem valami nagyot és íveset, mire megkérdeztem: Drágám, az már a Tisza-híd? Mire ő azt felelte: Persze, kisszívem. Megörültem ennek is, ám közelebb érve szóltam, hogy drága, az hullámos. Az hát, válaszolta, mert folyton mindenki gyorshajtott rajta, így legalább nem tudnak. Én ebbe is belenyugodtam, bámultam tovább a tájat, a sík alföldet elandalodva. Felpillantok egy idő múlva, és csodálkozva mondom: Drága, ez nem is Tisza-híd, hanem öntözőrendszer...Hát annyira röhögött, hogy meg kellett állni, mert nem tudott tovább vezetni.

Ugyanezen a napon, valamivel korábban kérdeztem meg azt is, hogy mik azok a "raklapok" a földek végében. Ő erre azt válaszolta, hogy ezek eper-földek, és azok ott a csigaterelők, mert nagy károkat okoz az éticsiga az epertermésben. Mire azonban ezeken átmászna, jön a gazda és összeszedi őket, így nem kárt okoznak, hanem még haszon is van az eladásukból.

Nem röhögni, én ezt kanyar nélkül bevettem, majd a Tisza-híd miatt feledésbe is merült. Fél évvel később, a legnagyobb hóban utaztunk rokonokhoz, anyám is velünk, és a földek közt elhaladva megszólalt: na milyen hirtelen jött a nagy hó, nem volt idő szétrakni a hófogókat...Nos akkor minden magyarázat nélkül kezdtem ütni Életem párját, és nem rajtam múlt, hogy odaértünk egyáltalán, ahova indultunk.

Ám a férjem a barátnőmet sem kímélte..kb két éve felmerült egy, azt hiszem francia focistáról (Ribéry, talán), hogy milyen csúnya, heges az arca. Életem méze pedig lazán közölte, hogy igen-igen, egy vesztes meccs után a szurkolók darabolták össze, mert kihagyta a tizenegyest.

A barátnő érzékeny lelke teljesen összeomlott, hogy mik vannak, de borzasztó, hálátlanok, és micsoda férfi, hogy ezek után folytatta, felállt, és játszik, de még hogy...

Két éven át, ahányszor játszott ez az ember, a barátnőm annyiszor szörnyülködött, és sajnáltatta szegényt fűvel-fával. Az önégetést a saját párja unta meg az idei VB alatt, és felvilágosította végre, hogy autóbaleset volt, és ne terjessze már a hülyeséget...a reakciókról inkább nem is mesélek.

Na de most...

Két-három napja, nézegettem itt a neten, a férjem is odapillant, megfogja a tekintetét valami és megkérdezi: hol van az a Bivalybasznád? Én meg fapofával válaszoltam: Zala megyében.

És voltam annyira aljas, hogy hagytam, hogy megkérdezze anyámat, a saját anyját, boldog és boldogtalant, hogy tényleg ott van-e? Ma délután behozta a GPS-t, hogy megnézzen valamit, és ha már itt volt, beütötte: Bivalybasznád. És mondja csodálkozva: Nagyon kicsi település lehet, a GPS se tud róla..eddig bírtam, itt adta fel az önuralmam, annyira röhögtem, hogy nem bírtam értelmes választ adni...annyit így is kivett a hablatyból, hogy: - Édesem, tudod ott volt Ribéry meccse, ott gyártják a hullámos hidat, meg a csigaterelőt...

Sokáig kergetett körbe-körbe az udvaron, a végére a fiaink is beszálltak, a kutyáink szurkoltak, mindenkinek, részrehajlás nélkül.

Életem párja pedig megtanulta, milyen az, amikor a kölcsön kenyérrel dobnak vissza.