Lombikbaba után spontán terhesség

2000 őszén terveztük el a férjemmel, hogy babát szeretnénk. Én naivan azt gondoltam, hogy egy-két hónapon belül sikerül, de tévedtem.

Fél év sikertelenség után elmentem a nőgyógyászhoz, aki azt javasolta, hogy minden reggel mérjem a hőmérsékletemet, és figyeljem, hogy mikor van peteérésem. Hónapokig hőmérőztem, majd ismét visszamentem a dokihoz. Ekkor az andrológiára kaptunk beutalót.

2001 novemberében volt a vizsgálat, ahol kiderült, hogy nagyon rossz a spermakép. Az orvos nagyon flegma és rosszindulatú volt, így még rosszabbul esett nekünk a rossz hír. Ezután több mint másfél évig gyógyszert szedett a férjem, persze teljesen eredménytelenül.

2003 nyarán úgy döntöttünk, hogy nincs értelme tovább várni a csodát, hanem felkerestük a debreceni Kaáli Intézetet. Novemberben meg is történt az első beültetés, ami nem sikerült. Ahogy letelt a kötelező 3 hónap, ismét próbálkoztunk, akkor már sikerült.

2004 márciusában tudtuk meg, hogy babát várunk. Rögtön táppénzre mentem, nagyon vigyáztam magamra és a picire. A terhességem jól telt, attól eltekintve, hogy a 32. héten kinyílt a méhszáj, és 1 hónapig kórházban kellett feküdnöm koraszülés veszély miatt. A 37. héten hazaengedtek, de a kislányom még a kiírt időpontban sem akart megszületni.

2004. november 21-én délelőtt 10 órakor beindították a szülést, és 12 óra 5 perckor már a kezembe foghattam a pici lányomat.

Ezután évekig úgy éreztük, hogy így teljes a családunk, de 2008 őszén mondtam a férjemnek, hogy milyen jó lenne még egy baba.

Egy évig próbálkoztunk, és utána felkerestünk egy andrológust, azért, hogy a friss eredménnyel mehessünk ismét a Kaáli Intézetbe. Az orvosnál óriási meglepetés ért minket, mert a férjem spermaképe teljesen tökéletes lett.

2009 decemberében természetes úton teherbe estem a második kislányunkkal. A második várandósság szinte teljesen problémamentes volt. A szülés még egy kicsit az elsőnél is rövidebb volt.

2010. augusztus 19-én NST-re mentem, de enyhe fájásaim voltak, így már maradtam a szülőszobán. Délelőtt 10 órakor bekötötték az oxitocin infúziót, és 11 óra 24 perckor kibújt a kisbabánk.

Így most már két kislány boldog szülei vagyunk, és most már tényleg teljes a családunk.