A társkeresés fortélyai, csapdái I.

Természetesen a legjobb megoldás az együtt élős, igazi családmodell lenne, mert véleményem szerint a család a társadalom legkisebb sejtje. Ha sok-sok ilyen kicsi sejt jól működik, akkor jó eséllyel az ország is jól fog működni. Ha nem oldható meg az együttélés, akkor is szüksége van mindenkinek – a családtagokon, barátokon túl – valakire, akire mindig számíthat, akivel meg lehet beszélni fontos döntéseket, akivel meg lehet osztani örömöt, bánatot.

A legszerencsésebbek azok, akik iskolai, vagy munkahelyi ismeretség révén, baráti körben találnak társat még 30 éves koruk előtt. Utána egyre nehezebb lesz, mert a munkahelyen való helytállás, a szakmai előmenetel, az egzisztencia megteremtése egyre kevesebb lehetőséget ad ismerkedésre.

Különösen nehéz azok helyzete, akik válás után keresnek társat. A gyermektelenek jó eséllyel bizalmatlanok, sérültek és persze már nem tinik. A korban hozzájuk illők pedig már vagy foglaltak, vagy szintén túl vannak a váláson, egy-két gyerekkel a hátuk mögött. A gyerekeseknek meg – túl azon, hogy két ember helyett egyedül kell megoldaniuk a napi feladatokat –, a társkeresésnél azt is figyelembe kell venniük, hogy a gyerekek és az új társ elfogadják egymást, esetleg azok gyerekeit is.

Aki társkeresésre adja a fejét, az legelőször azzal a kérdéssel találja magát szemben, hogy hol is keresgéljen. A szórakozó helyeken kívül – melyeket nem tartok társkeresésre alkalmas helynek – sok erre hivatott forma létezik, a legkülönbözőbb műfajban:

– újsághirdetés

– telefonos társkereső

– társkereső irodák

– internetes oldalak.

Az újsághirdetéses formában vagy a társkereső válaszol megjelent hirdetésekre, vagy ő maga ad fel, vagy mindkét lehetőséggel él. Hirdetés feladásánál fontos a lényegre törő, rövid, figyelemfelkeltő megfogalmazás, aminek természetesen fő eleme az őszinteség legyen. A levélváltás alkalmas az illető kézírásán keresztül, esetleg fénykép cseréjével közelebb kerülni a lehetséges társhoz; vagy rögtön kiszűrni, hogy az illetőre nem érdemes energiát fordítani. Pl. nem veszi a fáradságot, hogy írjon, hanem küld egy névjegyet, vagy egy fénymásolt bemutatkozást. Brrr.

A telefonos társkeresés előnye, hogy hallhatjuk az illető hangját, meggyőződhetünk arról, mennyire kommunikációképes. Hátránya, hogy mocskosul drága.

A társkereső irodák sok-sok féle programot szerveznek, hogy összehozzák a párt keresőket, persze jó pénzért. De van olyan iroda is, aki a leperkált díj ellenében 1 évig szállítja a nála regisztrált, ellenkező neműek elérhetőségeit. Meglátásom szerint ez a társkeresés legkevésbé hatékony módja.

Végül itt van korunk nagy vívmánya, az internet. Ha most lenne szükségem arra, hogy társat keressek, bizonyára ezt a lehetőséget választanám.

Mikor 37 éves koromban hazaküldtem a férjem a mamájához, nevelje még egy kicsit tovább, mert én már nem akarok többet vesződni vele, rögtön eldöntöttem: fiatal vagyok még ahhoz, hogy egyedül maradjak.

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű a társkeresés. Dolgoztam és két kiskorúról is gondoskodnom kellett.

Ráadásul nemhogy internettel, mobiltelefonnal, de még vezetékes telefonnal sem rendelkeztem. Ezért első dolgom volt postafiókot bérelni. Aztán ráléptem a társkeresés göröngyös útjára.

Nagyon sok tapasztalatot szereztem, sok trükkre jöttem rá; a továbbiakban ezeket szeretném megosztani.