Főoldal » Írások » Egyéb témák » A karácsonyi ünnepkör

A karácsonyi ünnepkör

A kereszténység feltűnésének idején a római birodalom területén a perzsa eredetű Mithras-vallás volt a legnépszerűbb.


A napisteni vonásokkal felruházott Mithrasról úgy vélték, a téli napforduló idején, december 25-én született -- a keresztények pedig átvették, és Jézus születésnapjává tették ezt az ünnepet. Az ókeresztények gondolkodásában még keveredett a napkultusz és Jézus születésének ünnepe.

A karácsonyi ünnepkör

„Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájak pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatódzik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye, --
szelet fog, -- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
(Rainer Maria Rilke)

Az advent a Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés négyhetes időszaka. A 6. században terjedt el, mai formájában VII. Gergely pápa rögzítette: Szent András apostol ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső vasárnapon kezdődik és december 24-ig tart.
Elterjedt szokás, hogy az emberek adventi koszorúval díszítik otthonukat, hogy ezzel is fokozzák az örömteli várakozást. A fenyőágakból font koszorú négy gyertyája közül advent minden vasárnapján egyet-egyet meggyújtanak. Az adventi időszakban készülnek a gyerekek a betlehemezésre és egyéb karácsonyi játékok bemutatására.

Karácsony ünnepe – Jézus születése

Karácsony, karácsony
jég-udvaros napja,
jég-reszelős napja!
Mindenki az uzsonnáját
hókendőbe kapja.

Köszöntlek, karácsony,
fagy-csillagos éje,
megdermedt napkelte
szürke madár röpte,
új esztendő közelgése,
Mikulás hónapja.
(Weöres Sándor)

A kereszténység feltűnésének idején a római birodalom területén a perzsa eredetű Mithras-vallás volt a legnépszerűbb. A napisteni vonásokkal felruházott Mithrasról úgy vélték, a téli napforduló idején, december 25-én született -- a keresztények pedig átvették, és Jézus születésnapjává tették ezt az ünnepet. Az ókeresztények gondolkodásában még keveredett a napkultusz és Jézus születésének ünnepe. Szent Ágoston figyelmeztetésének hatására, miszerint hogy Jézus nem a Nap, hanem az, aki a Napot teremtette, kezdték ünnepelni december 25-ét, mint a Megváltó születésnapját.

Jézus és a fenyő

Mikor Jézus a Földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Egyszer, amikor üldözték, egy sűrű lombú fa ágai közé húzódott. A fa ráripakodott:
-- Menj innen, ne rejtőzz a lombjaim közé! Ha ellenségeid rád találnak, engem is elpusztítanak.
Futott tovább Jézus, de a többi fa is elutasította sorra.
Végül egy fenyőfához ért. Ennek alig volt lombja. Ritka ágain rövid tűlevelek nőttek.
A fa megszólalt:
-- Gyere, simulj a törzsemhez! Ne félj, nem találnak rád!
Jézus a fa törzséhez lapult. A fenyő leeresztette ágait, s eltakarta a menekülőt. Amikor megszabadult, megáldotta a fenyőt:
-- Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldellj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb, a legszívósabb minden társad között! Élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme, és emlékezetemre ágaidon gyújtsanak karácsonyi gyertyát minden esztendőben!

A karácsonyfa csodája

A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, amelynek gyökere egy régi germán hiedelemben kereshető. A néphit szerint a téli napforduló idején kiszabadulnak a gonosz szellemek és démonok, akik elől csak úgy menekülhetnek meg az emberek, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak.
Jézus születésének tiszteletére a hagyomány szerint először Luther Márton állított karácsonyfát, és a téli éj csillagainak szimbólumaként számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.

Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik, egy strasbourgi polgár jegyzeteiben találták meg. Arról ír, hogy városában akkoriban az a szokás terjedt el, hogy az emberek fenyőfákat állítanak, amelyeket gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességgel díszítenek.
Minden, ami a karácsonyfát díszíti, jelentést hordoz, a téli napfordulókor feltámadó fényt, s a fény hordozóját, Jézust jelképezi.

Szilveszter napja

Közel négyszáz éve készítették a ma is használatos naptárunkat olyan formán, hogy minden napot egy-egy szent életének szenteltek. Így lett az év utolsó napjának védőszentje Szilveszter pápa, aki megtérítette Konstantin császárt (aki aztán államvallássá emelte a kereszténységet).

A szilveszteri népszokásoknak azonban semmi közük a szent életű egyházfőhöz, inkább pogány eredetűek. A régiek hite szerint december 24-e és január 6-a között volt a tizenkét zord éj. Féltek ezektől a hosszú, sötét téli éjszakáktól, amikor démonok és boszorkányok garázdálkodnak, szerencsétlenséget okozva a jó embereknek. Az év utolsó napját tartották a legveszélyesebbnek, ezért csaptak nagy lármát és gyújtottak nagy tüzeket szilveszter éjjel.

Háromkirályok napja – Vízkereszt
A Biblia szerint az Úr a hatodik napon teremtette meg az embert, január 6-a tehát az ember megjelenésének napja. Az idők folyamán más fontos eseményeket is kapcsoltak ehhez a naphoz, hogy még jelentősebbé tegyék. Feltételezték például, hogy a napkeleti bölcsek ezen a napon látták meg a kisded Jézust. Valamint ez a nap Jézus megkeresztelkedésének ünnepnapja is.

Háromkirályok napját zord éjszaka előzte meg, a babona szerint a legrémisztőbb boszorkányéj. Néhány vidéken január 6-án tartják az évi körmenetet: a papok minden házat megáldanak, s a bejárati ajtó fölé megszentelt krétával felírják a három szent király nevének kezdőbetűit. Ezeket csak jövő karácsonykor szabad letörölni, addig védelmet nyújtanak a gonosz szellemek ellen.

Szerző: Bernád Emese
Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.



Írta: Hoxa, 2009. december 25. 16:03
Fórumozz a témáról: A karácsonyi ünnepkör fórum (eddig 5 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook