Ünnep nélküle

Hónapokat töltöttem otthon Adrienn kislányom tragédiája után. Az advent idejére esett az idő, mikor visszamentem dolgozni. Karácsony közeleg, az első nélküle. - Menjek vagy maradjak?

Gyerekek közé... hiszen óvodában dolgozom.

Mentem, hiszen itthon sem volt könnyebb. Sok-sok ünnep lesz még, és nem menekülhetek mindig előle...

Rossz érzés volt visszamenni, elvesztettem életem egy részét, kevesebb lettem, szegényebb, és nagyon üresnek éreztem magam és a körülöttem lévő világot.

Tudtam, ha nem megyek, és leérek a lejtő aljára, nehéz lesz visszakapaszkodni. Kedves emberek vettek körül, mindenkinek volt néhány kedves szava... és volt, aki a hallgatásával segített a legtöbbet. Nehéz volt, eleinte sokat sírtam, mindenben Őt kerestem. Ha tornabemutató volt, és édesanyja dicsérte gyermekét az előadás végén: "Milyen ügyes voltál kicsim!"

Sokszor elég volt, ha "csak"értük jöttek... ezen is tudtam sírni.

Tudja-e vajon, mekkora dolog ez? Tudatában senki nincs. A tökéletesség, a boldogság pillanata mindig velünk van, még ha nem is vagyunk ennek tudatában.

Az emberek mindig NAGY dolgokra várnak... én is vártam. Mindig többet szerettem volna letenni az asztalra. Már tudom: a kis dolgok voltak a nagy dolgok.

Karácsony ünnepe újra eljön... a második nélküle.

Az emberek ismét ünneplőbe öltöztetik a szívüket.

Nekünk, akik a világ legnagyobb kincsét elvesztettük, ez az ünnep a bánaté, a fájdalomé (is). Nincs semmi, ami vigaszt nyújt, csak kapaszkodó van.

A gyermek, aki velünk van. Ő itt van. Ő vágyik a szeretetre, melegségre, a megértésre. Szüksége van ránk... Ő a miénk.. és ITT van velünk a földi létben, Ő maradt életünk egyetlen értelme. Ő viszi tovább mindannyiunkat! Igen! Adrienn is benne él...

A génjeiben, a sejtjeiben, a gondolataiban. És egyszer talán a gyermekeiben, a leendő unokámban.

Péter és Adrienn felé el nem múló szeretettel.

ÁLDOTT BÉKÉS KARÁCSONYT MINDENKINEK!

"Karácsony, béke szeretet,

Beszéltek róla emberek.

Várjátok vágyó álmotok,

S nincs itthon soha nálatok.

Elillant drága képzelet,

gyermekkorodból jön veled.

Aranydiós szent mesefa,

Anyád terített asztala.

Karácsony, béke, Betlehem...

Elég a gyertya hirtelen,

Elég a karcsú mesefán.

S mi marad holnap ezután?

Marad a gond, bűn, gyűlölet.

Pedig higyjétek emberek,

Ez az egyetlen értelem,

Amelynek titka végtelen.

Ez az egyetlen igaz út,

Melyen mindenki hazajut.

Mely földre hozza az Eget,

A Szeretet, a Szeretet."