Anyós-rémálom! Avagy: sárkányok márpedig léteznek!

Nem a mesebeli sárkányokról beszélek, hanem a velünk élő, igazi sárkányokról, az anyósokról!

Sok vicc szól róluk, hogy miért?

Mert az emberfia/lánya így védekezik, viccet csinál a rosszból, hogy könnyebben elviselhető legyen.

Nekem jutott jó és rossz is. Az első anyósom tipikus példánya volt a fajtájának!

Morgós, morcos, jelszava az lehetett volna: "Én jobban tudok mindent!" A kisfiának csak ő tudja, mi a jó, és minden más nőnemű egyed teljesen felesleges.

Sok történetet hallottam és olvastam, barátnőimnek is vannak anyósaik! Hallottam olyan anyósról (nem tudom, ez jó-e), aki egy évben kétszer látogatja meg a fiát és családját, mindig megkérdezi, hány évesek a gyerekek - a saját unokái - majd félóra után távozik.

A legjobb az egészben, hogy egy utcával lakik feljebb, mint a fiatalok.

Olvastam olyan szemfüles menyről, aki azért, hogy távol tartsa az anyósát, teleragasztotta a mellékhelyiség falait meztelen nők képeivel! Igaz csak annyit ért el, hogy "anyuka" nem kapcsolt villanyt, amikor e helyiséget látogatta. Talán el tudjuk képzelni a következményeket...

Én semmi ilyesmivel nem próbálkoztam, még sem alakult ki köztünk jó kapcsolat. Én nem tudtam semmit jól megcsinálni - szerinte. A volt férjem sem állt mellém, nem akart anyukával ujjat húzni, tehát én csak nyeltem, nyeltem...

De egyszer betelt a pohár és csúnyán összevesztünk. Akkor romlott meg véglegesen a kapcsolatunk és akkor kezdődtek a problémák a házasságomban is.

Nem ezért váltam el, de közrejátszott a kialakult rossz légkör.

De vannak szuper anyósok is, ők a mesebeli Tündérek. A jelenlegi párom édesanyja ilyen, a barátnőm, a lelki társam (érti a vicceimet, a réginek egy csepp humorérzéke sem volt), együtt járunk bevásárolni, tornázni, tanácsai soha nem parancsok, hanem igazi útmutatások.

Nem azt mondja: ezt így kell és kész, hanem beszélgetünk. Meghallgat, és van amiben megfogadja a szavamat.

Nagyon szeretem, ilyen anyóst kívánok mindenkinek!