Apu álma

Mi lenne, ha lenne egy gyerekem? Na ez az a kérdés, amit sokszor feltettem ám magamnak, aztán észvesztve rohantam a válasz elől. Talán azért, mert soha nem volt igazi apaképem?

Ki tudja nem is ez a lényeg. Azt hiszem, minden férfinak meg kell érnie az apaságra. El kell mondanom, hogy én soha nem akartam gyereket, nem értettem azokat az embereket, akik gyártották a kölköket, aztán látástól vakulásig húzták az igát. Miért csinálhatják? Hisz látom rajtuk, hogy majd belegebednek a küszködésbe, és így is csak máról holnapra élnek a családjukkal.

Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy folyton azon jár az eszem "mi lenne, ha". Csaknem huszonhét évesen, "rágyúrtunk" kicsikét a dologra és úgy öt hónapja és egy hete jött a hír: megfogant! APA leszek, és hihetetlenül örültem neki, úgy gondoltam, majd megszületik, aztán már hárman leszünk, de amúgy semmi nem változik.

Hm, csakhogy ez nem így van, gyakorlatilag minden megváltozott körülöttem, először is megváltozott a világról alkotott képem (sokkal színesebben látom ám a világot), megváltozott a gondolkodásmódom, bárhová nézek, új lehetőségeket látok. És a baba? Nyugodt szívvel mondhatom, bármit megtennék érte.

Nem lehet szavakkal kifejezni azt a hihetetlen érzést, amit az első ultrahangon átéltem és érzek azóta is. Én leszek valakinek az apukája, egy pici lénynek, aki talán az egyetlen a világon, aki őszintén és önzetlenül a puszta létedért szeret majd. Minden férfinak mondom, ha lesz egy gyereked, ne fuss el, annál szebb és csodálatosabb dolog nem történhet veled egész életedben. Azt nem mondom, hogy könnyű, de higgyétek el, megéri. Én, akinek talán még igazi életcélja sem volt mostanáig, már tudom, merre kell tartanom az életben. Jó apa akarok lenni, de nem azért, mert ezt várják el tőlem, sokkal inkább önmagamért és a jövőnkért.

Tisztelettel, egy kispapa.