FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Angliában élni - az érem másik oldala

Kategória: Összes cikk » Egyéb témák » Minden más


Cikksorozatom első részében röviden áttekintettem az Angliában élés anyagi oldalának pozitívumait és negatívumait. Ebben a részben arra a kérdésre próbálok meg választ adni (pontosabban segíteni Neked eldönteni a kérdést), hogy a nem anyagi szempontokat figyelembe véve megéri-e Angliába települni dolgozni, élni, vagy sem.

Angliában élni - az érem másik oldala Először is töményen megfogalmaznám a saját véleményemet, ám ez szigorúan mindenféleképp csak az én véleményem, tehát ne hagyjátok abba az olvasást ezen a ponton, és ne tántorítson el senkit! Szóval, én a magam részéről úgy fogalmaznék, hogy ha Magyarországon a fizetések az itteniekhez hasonlóak lennének, akkor Magyarország sokkal jobb hely lenne, mint Anglia. Ha így lenne, mi sem jöttünk volna ki. A fentiek alapján gondolom érezhető, hogy Anglia fő előnye Magyarországgal szemben a magasabb fizetésekben rejlik. Szinte minden más dologban jócskán Magyarország áll jobban – szerintem. Alább összegyűjtöttem az Anglia mellett és Anglia ellen szóló nem anyagi jellegű tényezőket – mint látjátok (remélem, megbocsátjátok a tegezést) ellene szólóból több van, és nyomósabbak. Még annyit tennék hozzá a dologhoz, hogy én nem vagyok egy Magyarországot mindenáron istenítő patrióta, de egy azt lefújjogó „örök pesszimista-elégedetlen” Magyarország-ellenes sem. Én egyszerűen csak próbálom objektíven leírni saját tapasztalatainkat.

Anglia mellett szóló nem anyagi érvek:

- Az első érv furcsa módon: a magyarok. Tapasztalatom szerint Anglia bármely részébe menj is, elég jó kis magyar közösséget találsz mindenfelé. Valahogy a külföldön élés összetartóbbá tesz minket, szóval jó eséllyel új barátokra tehetsz szert. (Viszont ez csak a saját tapasztalatom. Rengeteg cikk, írás olvasható arról, hogy egyik magyar ember hogyan használta ki/vágta át a másik magyar embert Angliában – biztos van igazság alapjuk…)

- Maga az, hogy ez egy másik ország. Más népet, más kultúrát, más országot mindig jó megismerni, szélesíti az ember látókörét. És mi lehet jobb alkalom a megismerésre, mint az illető országban élni?

- Jó nyelvtanulási lehetőség (bizonyos feltételek mellett, lásd az Anglia ellen szóló érvek részt is).

- Az emberek itt nyugodtabban, optimistábbak, jobb kedélyűek, és általában udvariasabbak. Jó érzés kiszabadulni egy kicsit Magyarországról, ahol az emberek többsége, rohan, ideges, és panaszkodik, hogy milyen nehéz is a megélhetés.

- Fizikai munkákat, vendéglátó ipari munkákat, egyszerűbb irodai munkákat (mint pl. adatbevivő), képzettséget nem igénylő betanított munkákat, stb. könnyebb megszerezni, mint Magyarországon – feltéve, hogy jó az angolod. (A magasabban kvalifikált munkákról viszont lásd a negatívumok részt.)

- Sok a látnivaló, kis túlzással „minden kisvárosban van egy Jáki templom”, azaz sok gyönyörű régi templomot, kastélyt láthatsz, rengeteg múzeum van, vidámparkok, állatkertek, angolparkok, meg persze nagyon sok „must see” nevezetesség. Az első évben biztos nem fogsz unatkozni, feltéve, hogy tetszenek az ilyen típusú látnivalók.

- Bizonyos termékekből jóval nagyobb/szélesebb a választék, mint Magyarországon. Az eBay pedig fantasztikus. Shoppingolni imádó, anyagilag jól álló embereknek kitűnő!

- A legtöbb hivatalos dolgot, ügyet, lehet telefonon és interneten, online is intézni (viszont lásd erről az Anglia elleni érvek részt is!), a posták szombaton is működnek, mobiltelefonodat akár a Tescoban vagy benzinkúton is feltöltheted, stb. szóval több dolog egyszerűbb, mint Magyarországon.

- Autóőrülteknek, különösképpen használt autó őrülteknek valódi paradicsom Anglia. A 10 évnél öregebb kocsinak szinte nincs áruk, a 15 évesekről vagy öregebbekről nem is beszélve. Egy ’97 körüli vagy előtti Rovert, Vauxhall-t (Opelt), Peugeot-ot, Renault-ot, Citroen-t, Ford-ot stb. megkaphatsz tökéletesen működő állapotban akár átszámolva 200000 forint alatt is (persze itt nem az említett márkák full extrás zászlóshajóira gondolok). Sőt, én vettem már Rover 100-ast nevetséges 80.000 forintnak megfelelő összegért és használtam is fél évig. Maga a vásárlás, az adók, a műszaki, minden sokkal egyszerűbb, mint Magyarországon. Öreg kocsit eladni órák(!) kérdése (idáig minden kocsimat 24 órán belül megvették!). Akár havonta cserélgetheted az autódat, ha ahhoz van kedved. Átíratás-költség, eredetiségvizsgálat meg más marhaságok itt nem léteznek. Viszont jobb kormány szigorúan…

- Az itteni boltokban (Tesco, Lidl, WaitRose, Morrisons stb.) igen sokféle nagyon finom – és bizonyos esetekben még egészséges is – hűtött készétel kapható. A Lidl-ben pedig például meglepően nagy a mélyhűtött halválaszték. Nagyon elterjedtek a valódi „Light” ételek, amik tényleg kalóriaszegények, fruktózzal vagy édesítőszerrel készítve, tehát kis odafigyeléssel vásárolhatók még akár Norbi Update 1 és 2 kaják is, készen, boltban.

- A levegő isteni. Legalább is mifelénk (Londonban nem :-)). Emlékszem, mikor megérkeztünk több hétig nem tudtam betelni azzal, hogy milyen tiszta, jóillatú, párás a levegő. Magyarországét ehhez képest szmogosnak, büdösnek, porosnak, fojtogatónak mondanám. Persze ez csak egyéni vélemény, lehet hogy Te pont az ellenkezőjét tapasztalod/érzed majd.


Anglia ellen szóló nem anyagi érvek:

- Az egyik gyakran feltett kérdés: vannak jó angol nők/pasik? A válasz röviden: nincsenek. Vagy legalábbis én és a feleségem még nem találkoztunk velük. Akik egy kicsit is jobban, normálisabban néznek ki, azok külföldiek, bevándorlók. Angol nő sztereotípia: keseszőke haj, sápadt arc, vizenyős kék szem, kifejezetten rossz testalkat (általában derekuk-csípőjük egy), x/o-láb, iszik, dohányzik, tele van piercinggel és tetoválással stb. és nagyon gyakran elhízott. Néha durván. És mindez nem csak a tinikre és huszonévesre jellemző, hanem idősebbekre is. Ráadásul nagy többségük abszolút nem viselkedik nőiesen, plusz „érdekes” szokásaik vannak, pl. nyáron bélelt bundacsizmában járnak, novemberben pedig strandpapucsban. Egy jó hír viszont, hogy felmérések szerint állítólag a brit hölgyeknek vannak a legnagyobb melleik Európában.. A fiúk/férfiak se jobbak, a fiatalok elég göthösek, görbe hátúak, izom szinte nincs rajtuk, piercing, tetkók ezerrel, többségük fejében a pubozáson (kocsmázáson) és a város főutcáján lehúzott ablakkal, bömbölő zenével, fel-le autócirkáláson kívül más gondolatok nem járnak. Az idősebbek meg ugyanez + elhízás, pókhas, úszógumi stb. Azt kell, hogy mondjam, minden elfogultság nélkül (tényleg), hogy a magyar lányok/nők/fiúk/férfiak sokkal szebbek/jóképűbbek. Sorry, de tényleg ez van. Aki szép nőket akar látni, menjen Ukrajnába meg Oroszországba. Aki meg férfiakat - nem tudom, férfi vagyok, ez a téma nem érdekel. Élettársat, férjet, feleséget keresni nem ide kell jönni.

- Időjárás. Először is leszögezném, mi nem igaz a (rém)hírekből: a köd („ködös Albion”). Itt két év alatt talán 3-4 alkalommal láttam ködöt, akkor se azt a sűrű tejszerűt, mint amivel pl. az 1-es úton Bicske környékén lehet menetrendszerűen találkozni. Innentől kezdve viszont a többi rémhír igaz. Az időjárás errefelé meglehetősen lehangoló (feleségem szokta mondani ablakon kinézve: „már megint kinézek-és-felkötöm-magam idő van…”) Oké, tegyük hozzá, hogy állítólag az elmúlt két év átlagon aluli hőmérsékletű, viszont átlagon felül esős és szeles volt (volt több árvíz is). Hogy értsd? Úgy, hogy idén is, tavaly is, mikor Magyarországon 30-40 fokok röpködtek, mi itt szuggeráltuk a hőmérőt, hogy délután háromra elérje a 20 fokot és ugyanakkor kicsit még a nap is süssön. Ez a párosítás itt nagyon ritka volt sajnos az elmúlt két nyáron. Sokszor gondolkoztunk, hogy fűtsünk-e (júliusban és augusztusban!) mert meg lehetett fagyni a lakásban. 1x volt 28-29 fok két év alatt, úgy 3x 24-27 fok, talán 1,5 hetet 22-23 fok. A többi időben 20 fok volt, vagy alatta, de inkább alatta. Nem voltak egyáltalán ritkák a 16-17 fokos maximumhőmérsékletű (és 8-10 fokos éjszakai hőmérsékletű) napok (nyáron!). Nem sok különbség volt tavasz, nyár és ősz között.
Jól meg kellett nézni a naptárt, hogy most április, július vagy október van-e. És mindehhez eső. Nem hosszú nagy országos esők, de kisebb esők szinte minden nap, sokszor naponta 4-5x is... A meteorológiai előrejelzés a csapadékot tekintve még másnapra se megbízható.
Bármi szabadtéri program lutri, teljesen lehetetlen tervezni. A tél viszont enyhébb, mint Magyarországon. Van, akinek jó hír, hogy kb. +5 fokkal melegebb, mint Mo-n, viszont a hó kedvelőinek rossz hír, hogy itt gyakorlatilag nincs hó. Autógumisoknál általában nem is kapni téli abroncsokat, nincs rájuk igazán szükség. Most talán mindez nem tűnik nagy gondnak. Ha pár hónapra jössz, nem is az.
De eltelik egy év, két év, és eleged lesz az állandó szürke égből, a szemerkélő vagy éppen zuhogó esőből (pláne amikor jó kis szél is társul hozzá), hogy nyáron is fázol a lakásban, hogy nem tudsz egyet jóízűen kiülni egy parkba vagy strandra, hogy a nap kellemesen átmelegítse a csontjaidat. Idővel sokan kifejezetten depressziósok lesznek. Komolyan, nem könnyű. De lehet hogy csak pechesek voltunk eddig, és jövőre itt is jó idő lesz. Ki tudja.

- A Balaton és nyár hiánya… Hát igen, mit is mondjak. Mióta itt vagyunk, igazából nem strandoltam. A tavak magánkézben vannak, a többségüknél semmit nem lehet csinálni, néhányon lehet horgászni, csónakázni, kajakozni, egy-kettőn még jet-skizni, szörfözni is, de úszni, azt nem lehet bennük. A tenger meg általában csak 16-17 fokra melegszik fel, 18-ra már ritkán, a 19-20 fok csak kivételesen meleg időben és kivételesen védett, igen sekély öblökben jön össze. Én mondjuk a 17 fokosban már szoktam fürödni-úszni fél órát, egy órát, de nem az igazi.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen is itt egy strand. Nekem eddig csak két strandhoz volt szerencsém, de: egyiken sem volt semmi infrastruktúra, hacsak nem az autóparkolót annak számítjuk. Nemhogy óriáscsúszda vagy vizibicikli-kölcsönző nincs, de még egy tusoló, értékmegőrző, fagyizó, vagy bárminemű büfé sem – abszolút semmi. Ott egy nagy üres partszakasz (fákat ne várj, árnyék nem lesz, ha esetleg netán napos az idő), aztán hajrá! Ússz. Balatonhoz képes ég és föld, a Balaton javára. Az ember akkor kezdi értékelni a „magyar tengert” amikor találkozik az angol tengerrel…

- A csúnya embereken, időjáráson és strandok hiányán túl még van egy lehangoló tényező: egy nagy alföld az egész vidék (jó, a középső és északi részeken vannak szép (ámde sokszor kopasz) hegyek), de a „legfelkapottabb” London-körüli térség egy nagy alföld. Ami persze nem baj, ha otthon eddig is az Alföldön éltél, de ha mondjuk valamelyik középhegységünkben, mint ahogy én is, akkor egy idő után valószínűleg sóvárogni fogsz hegyek, vagy legalább dombok után. De ezzel még nincs vége.
Túl azon, hogy alföld, két verzió van: vagy házakkal beépített terület, vagy szántóföld. Ha a városunkból kimegyek bármilyen irányban, amit látok, az szántóföld. És még szántóföld. És még több szántóföld.

- Jobb (kényelmesebb, kreatívabb, jobban fizető) munkát nehéz szerezni. Értem ez alatt például az irodai munkákat, hogy a menedzseri munkákról ne is beszéljek. Van valami olyasmi, hogy amíg sori dolgozónak, pincérnek, McDonald’s-os dolgozónak, raktárosnak stb. jelentkezel, addig úgy kezelnek, hogy „szegény külföldi bevándorló/menekült, adjunk neki valami munkát.” De amint jobb állásokra pályázol ez máris „mit akar itt ez a jöttment, kapásból többet akar keresni, mint én brit létemre?” irányba változik. Gondolom, értitek. Azonban ezen kívül van még egy nehezítő tényező. Bár a meghirdetett állásban kért munkát valószínűleg tökéletesen el tudnád végezni (tapasztalatom, hogy az angolok a magyarokhoz képest meglehetősen lassan és pontatlanul, „lazán véve a munkát” végzik a munkájukat), de nem jutsz el odáig, hogy ezt bizonyíthasd.
Sőt, általában az állásinterjúig se jutsz el, hacsak nem vagy merész és füllentesz (vagy mondjuk ki nyíltan: hazudsz) az önéletrajzodban egy jókorát. Ugyani az angol HR-eseket (személyzetiseket) és állásközvetítőket szinte kizárólag CSAK az fogja érdekelni (a végzettségedre, diplomádra, korábbi magyarországi tapasztalatodra nagyívben tesznek), hogy a jelentkezés pillanatában, vagy a jelentkezés pillanatáig éppen PONTOSAN olyan pozícióban dolgoztál-e egy ANGOL cégnél, mint ami a meghirdetett állás, és hogy ezt legalább 2-3 évig tetted folyamatosan.
Mondok egy példát. Jelentkezel egy Database Architect állásra, ahol elvárás mondjuk az SQL server, mSQL, mySQL, Access és VBA ismerete, plusz még mondjuk Java és PHP. Ekkor abban az esetben van esélyed(!) (tehát ez nem jelenti hogy nyert ügyed van) az interjúra, ha eddig is Database Architect-ként (vagy legalább Database Manager-ként) dolgoztál, és a fenti összes lekérdező/programnyelvben, adatbázistípusban jártas vagy, azaz a jelenlegi/utolsó munkahelyeden PONT ezekkel foglalkoztál, ezeket menedzselted x évig. És ez a jelenlegi/utolsó állás persze legyen angliai… Azt hiszem, ebből már láthatók a nehézségek. De ha még nem lenne elég, vannak még további nehézségek is, pl. un. NI (National Insurance) szám nélkül az állásközvetítők jó része szóba sem áll veled, még csak adatbázisába sem tesz be annak ellenére, hogy az álláskeresésnek nem feltétele az NI szám megléte.

- Elindulni igen nehéz. Ezt majd részletesen kifejtem a cikksorozat későbbi, munkavállalásról és albérletről szóló részeiben. Lényeg az, hogy hacsak nem vagy teveigényű (minden komfort és eszköz nélkül sokadmagaddal lakni egy lakásban, egyetlen szobában, vagy még esetleg a szobában is mással osztozva), akkor hatalmas pénzek (akár több millió forintnyi) képesek eltűnni egy feneketlen lyukban akár 1-2 hónap alatt. Míg bevételed (hacsak nem kaptál még kiköltözésed előtt munkaajánlatot, de ez ritka) még nincs.
Ráadásul, hacsak nem vagy nagyon magasan képzett és nagyon nagy tapasztalattal rendelkező, valamilyen szakterületen profi/specialista, akkor gyakorlatilag a karrieredet, a szamárlétrát itt kezdheted (sokszor teljesen) elölről. Vannak diplomás ismerőseim, akik éjszakai árufeltöltést meg újságkihordást végeznek… És olyan informatikus ismerősöm, aki ügyfélszolgálaton írja le fehér papírra, formanyomtatványra, hogy az ügyfél szerint milyen hibát produkál a garanciába visszavitt nyomtatója…

- Kifejezetten jó (gyakorlati) angol nyelvtudás nélkül „halott vagy”. Értsd ezen: csak a legegyszerűbb munkákat kaphatod és jó eséllyel kihasználnak. És az angol itt nagyon-nagyon más, mint amit az iskolában/tanfolyamon beléd vernek/vertek. Először is: az angolok többsége gyorsan beszél, és az egyszerűbb/kevésbé iskolázott brit angol réteg még ehhez artikulálatlanul is beszél. A tinédzsereket szinte képtelenség megérteni. A fiatalok, a munkások, „szakik” egy jó része úgy beszél, hogy először csak abból tudod, hogy angolul beszélnek, hogy kihallasz beszédükből néhány „yes”-t, „no”-t meg „pub”-ot. Hogy mégis mennyire kell angolul tudnod? Nos, én magam középfoknál jóval erősebben beszélem az angolt, IELTS nyelvvizsgán az elérhető 9-ből (ami gyakorlatilag az anyanyelvi szint) 7,5-et értem el. Azért persze nem nyelvtanári szinten, de erősen haladó szinten. USA-ban töltött 3,5 hónap alatt az időszak végére már mindenkit – az afro-amerikai bolti eladótól a hároméves gyerekig – tökéletesen megértettem. Itt Angliában két év elteltével még mindig vannak angolok, akiknek a beszédénél csak nagyjából tippelem, hogy vajon mit is mondhat. És akkor még nem beszéltünk a skótokról. De van még más is. Magyarban megszoktuk, hogy a beszédünket ugyanúgy megértik Sopronban, Budapesten és Szegeden is. Hát itt nem ez a helyzet. Akár egy városon belül is nagyon eltérő kiejtésekkel és akcentusokkal találkozhatsz. És ha most azt hiszed, hogy az angolok az összes változatot megértik, tévedsz. Példa: Tesco-ban megkérdeztem az eladót, hogy hol van a tiramisu. Én ezt „tiramiszu”-nak ejtettem. Tökéletesen megértette, mutatta hogy hol van. Pár nap múlva egy pár száz méterrel arrébb lévő Waitrose-ban kerestem ismét csak tiramisu-t. Ugyanúgy „tiramiszu”-nak mondtam a szót. Nem értette a nő. Odahívta egy kollégáját. Miután körbírtam, és elmagyaráztam, hogy mit is keresek, hirtelen a nő a fejére csapott és: „ohh, jú ár lúking for tiramizúú”. Ő tehát „szu” helyett „zúú” véggel ismerte a szót. És a másik változatot nem értette meg istennek se (kb. 10x elismételtem pedig neki). Ez kb. olyan, mintha egy hentesboltban megérted (eladóként) ha valaki kolbászt kért, de azt már nem, ha „kalbász”-t. Abszurd, de ez van. És hogy nem bennem van a hiba: Van egy kollégám, aki standard oxfordi angolt beszél. A felesége Lancashire-it. Kb. 5 éve házasok. De, még is, amikor egymással telefonálnak a kolléga szinte minden második mondatot többször is megismétel. Amikor pedig a felesége beszél, egyfolytában „sorry”, „pardon me”, „say that again”, „repeat that again”, „what is that” megy… Nem értik egymást öt év után se rendesen. Pedig férj és feleség. Szóval a bevándorlók meg a saját akcentusod miatt ne aggódj. Az angolok akcentusa és beszédértése miatt aggódj :-) Most persze ne ijedj meg és maradj otthon Magyarországon emiatt. Ha nem jössz ki Angliába, nem fogod megtanulni az itteni angolt. Gyere ki, de készülj rá, hogy egy ideig nehézségeid lesznek. Ez normális.

- Pocsék házak. Meglepődsz talán, de ez van. Az átlag angol ház annyira pocsék minőségű, hogy a panelt vissza fogod sírni. Nem hiszed? Hidd el nyugodtan. Miért? Teljesség igénye nélkül pár dolog (hosszan lehetne folytatni): öreg faszerkezetes házak, nyikorgó padló, olyan vékony falak, hogy egy teszkó gazdaságos fúróval átfúrsz rajtuk, a falak papírból jobb esetben fából vannak, belül üregesek, egerek, patkányok, méhek előszeretettel költöznek a falüregekbe.
A padló olyan vékony, hogy a gerendák miatt göcsörtös (keskenyebb bútorok ferdén állnak emiatt), a földszinten az ablakok olyan alacsonyan vannak, hogy be lehet lépni az utcáról, külön hideg és melegvizes csap van (vagy leforrázod vagy szétfagyasztod magad) a konyhákban, fürdőkádakban. A szigetelések igen rosszak, télen képtelenség kifűteni a házat/lakást, a szobák kicsik (néhány esetben annyira, hogy Magyarországon még félszobának sem mondanád, csak tárolóhelyiségnek vagy sufninak). Az ajtók alacsonyak, 185 centis ember már beleverheti a fejét, a belmagasságok nyomasztóan kicsik, a konyha többnyire egy lyuk, sokszor csak főzőfülke, hangszigetelés nem létezik. Sokszor nincs parkoló hely a házhoz és az amúgy is keskeny út szélén kell parkolnod, szinte minden 10. kocsinak hiányzik egyik-másik tükre emiatt.
Sokszor a bejárati ajtózár olyan, hogy barkácsboltban polcról levehető kulccsal nyitható-zárható, a kicsit is régebbi házakon kicsik az ablakok, sötétek a szobák, szinte mindig penészesedik a plafon az ablakok tájékán ill. az ablakkeret (ez mondjuk a sok esőnek és a párás levegőnek is köszönhető). A legtöbb kiadó lakás/ház kereszteződés, főút, autópálya közvetlen közelében van stb. Mondom, visszasírod majd a panelt. Hacsak nem költesz értelmetlenül sok pénzt egy nagyon jó házra, vagy nincs hatalmas mázlid és kifogsz egy jót.

- Az „egyszerű angol” probléma. A kevésbé iskolázott angolok, és az angol fiatalok nagy része – bár autót vezetve simán átengedi a gyalogost a zebrán – hihetetlen tapló tud lenni. Képesek hajnali négy órakor zenét bömböltetni, hogy felébredsz rá. Képes a házad előtt drogot árulni (itt szinte minden sarkon vehetsz drogot, ha tudod, kit keress.). A kölykök képesek minden áldott nap a faladnak, vagy éppen ablakodnak rugdosni a labdát. Vagy összekenni sárral a lépcsőházajtót. A szemetelésről nem is beszélve. A kicsit lepukkantabb részek sokkal szemetesebbek, mint Magyarországon egy átlag lakótelep. Hiába, a több pénz, meg a „Nyugat” nem jelent több intelligenciát is. Sőt… A fenti sort is hosszan lehetne sorolni.
Amiket írtam, azok speciel mind megtörténtek velünk, nem „messziről jött embertől hallottam”. Egy idő után emberundorod lesz. Nekünk legalábbis lett. És mindenhol a 18 éves terhes kismamák a 2-3 babájukkal-kisgyerekükkel, akik áttolják rajtad a babakocsit, miközben a 8 fokban és esőben a babakocsiban ülő gyerekeiken nincs cipő, zokni, sapka. Idővel kicsit úgy érzi magát az ember, mint valami paródiában. Mondok egy példát: Tescoban jártam reggel. Egyszer csak bejön egy furcsa trió (kb. reggel nyolc óra volt, erősen csípős hideg idő). Egy kb. 17 körüli lány, olyan vastag majdnem térdig érő szőrcsizmában, amit eddig talán csak Antarktiszi kutatóexpedíciókról készült filmekben láttam viselni embereket. Hozzá farmer és egy megint csak túlméretes és nagyon vastag szőrmekabát. Kapucni természetesen fenn. Ha mínusz harminc lenne kint, akkor talán oké lenne.
A másik csaj kb. 20-nak nézett ki (bar ezeknél a vastag smink, műhaj, műszempilla stb. miatt nehéz megmondani, lehet 13 ugyanúgy, mint 28), azon strandpapucs, miniszoknya, ujjatlan és nagyon vékony felső. Hogy nem fagyott szét az a káka bele (8 fok volt reggel), nem tudom.
Aztán, egy olyan 18 körüli fiú, gördeszkával (értsd: a Tescoban is gördeszkán közlekedett), hatalmas katonai bakancsban, viszont felül félmeztelenül. De ez meg hagyján, öv sem volt rajta, úgyhogy a pár számmal túlméretes nadrágját gyakorlatilag a pénisze tartotta vissza a lecsúszástól, abszurd mertekben lógott rajta, szinte harmada feneke kint volt, elől meg gondolhatjátok... És persze mindegyikükön tetkók. És meg ráadásul meglehetősen hangosan beszélgettek, úgyhogy nem lehetett nem észrevenni őket, a Tesco másik feléből néztek az emberek, hogy mi van (biztonsági őr egyből a nyomukban, a válltáskák sok mindent elnyelhetnek...). De senki nem szólt semmit. Pl. hogy nem illik gördeszkával félmeztelennél is félmeztelenebbül bemenni egy boltba és kurjongatni. Meg, hogy sem a kánikula ruházatnak, sem a Szibéria Extra+ öltözéknek nincs ideje. Biztos menőnek éreztek magukat, de én az első megrökönyödés után (néztem, hol a kandi kamera? de nem volt…) inkább szánalmasnak tartottam őket. És akkor ezek még csak egy rossz vicc… de gondold el, ha olyan peches vagy, hogy ilyenekhez hasonlót fogsz ki szomszédnak. Hát mi voltunk ilyen pechesek. Borotvált-tarajos festett hajú piercinges vastagon tetovált apuka, tankszerűen elhízott hasonlóan tetovált és agyonfestett anyuka, mindkettőnek cigi állandóan lóg a szájából, hozzá három gyerek, akiket a „mindent szabad a gyereknek, ne korlátozzuk a gyereket” szellemben „neveltek” (értsd: csaptak ki az utcára). Szörnyű volt. Amúgy is, olyan helyre, ahol kettőnél több gyereket látsz rendetlenkedni (ami itt a „játszás” szinonimája) a környéken, oda ne akarj költözni. Higgy nekem, fél év alatt elmenekülsz onnan.

- A fiatalság botrányos. Már kezd elég hosszú lenni ez a cikk, úgyhogy nem írnék annyira sokat erről a témáról. Minden, ami komiszság most eszedbe jut, hogy egy gyerek/tinédzser elkövethet, az itt menetrendszerűen el van követve. Plusz még beszorozhatod hárommal. Mondjuk jól példázza ezt, hogy az előző lakásunk esetében volt olyan hét, amikor 2-3x is ki kellett hívnom a rendőrséget. Gondolhatod. A közbiztonság… Hmm… Felemás. Rendőrből rengeteg van, járőrőznek is sokat, de vannak olyan helyek, ahol este inkább nem mersz már az utcára menni. Ahol kapucnis fiatalbandák randalíroznak menetrendszerűen. Olyan utcák, ahol a tulajok vagy a kertben/garázsban tartják a kocsit, vagy már rég eladták, mert minden pénteket-szombaton a kocsmából hazatérő egyének szétverték az autókat.
És itt most ne Hollywood-i filmekben látott sikátorokra gondolj, mi sem ilyen helyen lakunk/laktunk. Nem, ez teljesen normálisnak tűnő sorházas, sőt családi házas részeken is törénik. Drog, alkoholizmus megy ezerrel. Csak egy adat: volt olyan év 2000 óta, amikor az Egyesült Királyságban több drog fogyott, mint az egész USA-ban…

- Lakást/házat venni bérből és fizetésből ugyanúgy nem lehet, mint Magyarországon. Amennyivel többet keresel, annyival (vagy még többel) többe kerülnek arányaiban a házak is. Szóval itt is marad az, ami Mo-n: aláírsz 20-25-30 év bankkölcsönt és aztán jön a 20-25-30 szűkös esztendő. Közben reménykedsz, hogy nem maradsz állás nélkül soha, és hogy nem jön egy ingatlanpiaci válság, áresés.

- Gyerekvállalás szinte lehetetlen, hacsak nincs valamelyikőtöknek nagyon jó fizetése. Erről már előző részben írtam. Gyerekcuccok, óvoda, iskola, főiskola, egyetem nagyon drágák, babysitter, nanny, childminder úgy szintén, az au-pairnek meg külön szoba kell stb.

- Hiányzó élelmiszerek. Meglepően sok dolog hiányzik a boltok polcairól, amit Magyarországon megszokhattunk. Hagyományos túrót (cottage cheese csak hasonlít!), kefírt, mákot stb. ne nagyon keress. Vagy mondjuk rajzlapot se. Rengeteg ilyen van, majd amikor itt vagy, tapasztalod. Mi mind a mai napig 1-2 havonta hozatunk futárral Magyarországról ételeket, alapanyagokat, cuccokat.

- Nincs normális mozi. Kettőben voltunk, nem lehetett középre ülni, mert ott a lépcső volt, a világítást nem kapcsolták le teljesen, a hang halk volt, a popcorn/nachos pocsék, 30 perc reklám a film előtt . Bármelyik magyarországi multiplex/pláza mozi ezerszer jobb, és harmadába kerül mint itt). Nagyon ritkák az uszodák (azok többsége is 12-25 méteres medencés). A környékünkön (értsd: a környező 40 kilométeres körzetben) nem találtunk cukrászdát (amúgy is francia krémes, tátracsúcs, rétes stb. itt ismeretlen fogalmak), Ugyanilyen körzetben nincs egyetlen fagyizó (egy-két előre csomagolt fagyit áruló bolt van, de a „gombócos fagyi” fogalma ismeretlen), nincsenek papírboltok (csak ritkásan elszórt nagy iroda-kellék boltok). Szóval sok minden hiányzik.

- Jobb kormányos autók – kicsit szokni kell. Furcsa KRESZ – ami megengedi, hogy szürkületben - vagy akár este de kivilágított városban világítás nélkül - autózz, olyan többsávos körforgalmak, amelyben az egyes sávok még véletlenül se oda visznek, ahová gondolod, fél méter átmérőjű (viszont sokszor dupla-tripla) körforgalmak. Meglehetős szigorú büntetések (és büntetőpontok, rengeteg angolnak van bevonva a jogsija, mert összegyűltek a büntetőpontjaik). Nagyon szűk utak, amik két szélén még ráadásul általában autók parkolnak. Eleinte állandó rettegésben vezetsz majd, hogy mikor viszel el egy-egy tükröt, vagy hogy mikor súrolod a szembejövőt, vagy hajtasz az útpadkára-járdára. Ráadásul ahányszor kocsiba ülsz, lottót játszol. Ha balesetet okozol, akár csak egy pillanatnyi figyelemkihagyás miatt (tehát nem ittas vezetés miatt, nem gyorshajtás miatt, nem piros lámpán áthajtás miatt, nem egyirányú utcába fordítva behajtás miatt stb.), és valaki meghal akár 5 évre(!) börtönbe zárhatnak, és/vagy sok millió forintnyi büntetést varrhatnak a nyakadba. Ha csak súlyos sérült van, akkor azonnal eltilthatnak a vezetéstől és kb. 1 milliós max. büntetést szabhatnak ki.

- Rengeteg ügyintéznivaló az inkorrekt szolgáltatók/hivatalok miatt. Megint nem akarom hosszan fejtegetni. Az itteni szolgáltatók, hivatalok rengeteg, néha már nevetséges és abszurd hibát vétenek. Én – túlzás nélkül – szinte minden egyes héten legalább 1-2 órát a telefonon ülve töltök, a fentieket hívogatva téves adatok, túlszámlázás, alulszámlázás, rossz mérőóra állások, számlahiány, rossz cím, félreértések stb. miatt. És ami a két legidegesítőbb, hogy képesek ugyanazt akár ötször elrontani, meg hogy sok szolgáltatónak nincs ügyfélszolgálata, ahová bemehetnél, a telefon esetében, pedig hosszas automata menükön kell átvergődnöd, várni egy ügyintézőre félórákat, majd mikor végre kapsz valakit kiderül, hogy az illető Indiában ül (kiszervezett ügyfélszolgálat) és kb. 100 szó a szókincse, szóval érdemben nem igazán tud segíteni. Mindenféle reklámokra meg olimpiai csapat támogatására van pénzük, ügyfélszolgálatra nincs. Ez van.

- Növekvő idegengyűlölet. Most hogy egyre nehezebb a gazdasági helyzet, és egyre nagyobb itt a külföldiek aránya az angolokhoz képest, egy erősödő idegengyűlöletet figyelek meg. Saját fülemmel hallottam, ahogy egy egyébként már majdnem 10 éve itt élő kétgyerekes lengyel családanyát, aki akcentusa szinte nem is létezett, alig volt hallható, egy 17-18 év körüli suhanc lekurvázott, mondván „Polish bitch, go fucking back to Poland!”. Szerencsére még nem ez a jellemző, de szaporodnak az ilyen esetek.

- Közlekedés. Hatalmas dugók – például a városunkban kb. 20000 ember él. Hinnéd, hogy reggel 9 és délután 5 körül itt olyan dugók vannak a városon belül, hogy ötszáz méteres szakaszt húsz perc alatt teszel meg autóval? Pedig ez van. Mindenki ha kell ha nem kocsiba ül, 200 métert már lusták gyalog menni. Nagyobb városnál szorozd fel arányosan. London belvárosa viszonylag jobb, mert pénzt kell fizetni a belvárosba hajtásért, és ez azért valamelyest megakadályozza, hogy boldog-boldogtalan ott autózzon. Meg persze nem kell keresztülmenni a városon a tranzitforgalomnak, ott a kb. 2*5 sávos M25 körgyűrű. Viszont sokszor (pl. hétfő reggel, péntek délután) az is úgy be tud dugulni, hogy órákig csak állsz/araszolsz akár sok-sok mérföldes részeken… Tömegközlekedés drága. Ráadásul Londonban túlzsúfolt is. Ha ki akarod próbálni mit érez egy klausztrofóbiás menj le egy szorgos őszi munkanapon reggel 8-10 között mondjuk a King’s Cross vagy éppen a Victoria underground (metró) állomásra. Nem írom le, hogy mit tapasztalsz majd, az szavakkal úgyis leírhatatlan. Tumultus mindenhol. Túl nagy itt a népsűrűség. Vagy próbálj meg reggel munkakezdéskor vagy délután öt felé, vagy éppen nyáron tengerpart felé menni egy elsőrendű főúton. Mész 1-2 mérföldet rendes tempóban, majd araszolsz 1-2 mérföldet mert … körforgalom!. Megint 1-2 mérföld rendes tempó, majd 1-2 mérföld araszolás … újabb körforgalom! Telerakták a főútjaikat körforgalmakkal. Bizonyos forgalomsűrűség felett egy öngyilkosság. Gondold el, hogy mondjuk ötven mérföldet így kell levezetni. Gondol el, hogy a Fehérvár-Győr távolságot mondjuk 3-3,5 óra alatt teszed meg. Hogy a kocsid annyit fogyaszt országúton mint városban. Jó, ezek persze csak csúcsidőben érvényesek, de akkor maga a pokol. Persze észak-Skóciában meg autózhatsz bármikor mérföldeket anélkül, hogy más autót látnál. De oda meg ki akar menni, se állás, se napsütés..

- Állásoknál túl van lihegve a felvételi eljárás. Erről fentebb már írtam. Az állás menne, de nem jutsz el az interjúig sem. A HR-esek „nem érnek rá” több tucat embert interjúztatni. Inkább megnehezítik a folyamatot, hogy csak pár embert kelljen interjúztatniuk. Itt a külföldiek 95%-a el is vérzik…

Most egyelőre ennyi, következő részben folytatás következik majd – jön az állásokkal és albérletekkel kapcsolatos tapasztalatok, tudnivalók.



A cikket írta: WhiteEagle, 2008-12-16 11:03 (utoljára módosítva: 2008-12-20 15:59)




Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Az idős emberek bántalmazása



Ha ez tetszett, olvasd el a következő, WhiteEagle által felvitt cikket is: Angliában élni - az anyagi oldal (Minden más)