Megszűnt az emberi együttérzés?

Tegyük fel, hogy mesélsz a barátnődnek / barátodnak, kollégádnak valami eseményről, ami negatívan érintett téged. Ő végighallgat, mint ahogy a jóbarátok teszik, de nem figyel, s a végén visszakérdez valami idétlen kérdést: "és meg fog halni?" (ha valaki olyanról meséltél, aki beteg.) vagy "akkor szakítottatok?" ( ha arról meséltél, hogy veszekedtetek a pároddal). Innét tudod, hogy nem figyelt. Ez az egyik. A második gondoltatod az: Úristen, hát miket kérdez, neki mesélsz, az a dolga, hogy vigasztaljon, nem hogy a lehetséges rossz esetekre emlékeztessen!

A második példa, hogy megszűnőben van az emberi együttérzés fogalma.

Mondjuk van 2 barát.

A és B jól megvannak, látszólag, de ha B találkozik C-vel, akkor A-ról kezd mesélni, ohh nem a jó dolgairól, hanem azokról a negatív történesekről, ami A-val történt az utóbbi időben: pl. hogy mostanában sokat veszekednek a párjával és megállapítják "de jó, szakítani fognak", s örülnek neki, önelégült mosoly jelenik meg az arcukon, mert ugye "a szomszéd kecskéje dögöljön meg".

Olyan lett ez a mai világ, mintha örülnénk annak, ha más szenved, mintha az minket szórakoztatna. Sokszor nem is hagyjuk, hogy végigmondja a mondanivalóját. Ez még a legkevesebb amellett, hogy akár az is lehet, hogy örülünk, magunkban gondolva "de jó, neki sem sikerült, legalább tudja milyen", de hogy lehet ezt gondolni - sokszor még a legjobb barátunkról is?

Sokszor az emberek érdeklődnek, de nem is érdeklik valójában, hogy mi van velünk, csak azért kérdeznek, hogy egy harmadikkal legyen miről beszélni a délután, este a bulin "hogy képzeld X- nek megint nem jött össze, X és Y lehet szakítani fog".

Szomorú, de én úgy látom, hogy sokan tudnak örülni annak, ha valaki szenved és kevés, aki együtt tud érezni...

Én így látom, bocsánat a kivételektől.