Amikor elég egy rossz megjegyzés az elhatározáshoz...

Minden szép és jó volt. Több, mint 3 éve találkoztam életem nagy szerelmével, aki azóta is a párom. Sokszor hagyta el életem értelmének száját, hogy ugyan már, miért is vagyok én olyan sovány. Ekkor 52 kg voltam a 173 cm-es (mondhatni modelles) magasságomhoz.És akkor jöttek a vacsikák. "Ugyan, szívem, gyere már ki, csinálok finom tojásrántottát, amolyan magam-félét, biztos ízleni fog". Na hát, mondanom sem kell, nagyon ízlett. Sok szalonnával, hagymával, sajttal és füstölt kolbásszal. Szóval beköszöntött az életemben az a korszak, hogy minden este jókat vacsoráztam imádott párommal. Emellett persze mozgás az nuku volt. De tulajdonképpen engem csak az érdekelt, hogy Neki tetszek, sőt, ő biztosított róla, hogy így sokkal nőiesebb vagyok.

Nos, két évre rá egy pékségben kaptam nyári munkát, szóval mondanom sem kell, hogy azalatt a két hónap alatt mi volt a reggelim, az ebédem és a vacsorám. Péksütik tömkelege. De még akkor sem érdekelt, hogy vajon hány kg lehetek.

Mígnem Erdélyben sátoroztunk a barátainkkal a nyáron. Egyik kedves - természetesen férfi ismerősöm - megjegyezte, hogy : "HŰHA, jól megasszonyosodtál te drága". Na, akkor sírni tudtam volna.

Hazatértünkkor ráálltam a mérlegre. 64 kg-ot mutatott. Tudom, hogy azt gondoljátok, ez egyáltalán nem sok, mert magas is vagyok, de higgyétek el, elég borzasztóan festettem, főleg bikiniben.

De a fogyókúrát igazából 2007. február elején kezdtem el. Kiiktattam minden pékárut (értem ezalatt zsömlét, kenyeret, sütiket) illetve tésztaféléket, a végén pedig már a rizst is. Szóval mindent ettem, de köretként csak és kizárólag zöldségeket és savanyúságokat fogyasztottam. Továbbá természetesen cukor helyett édesítőt illetve mézet használtam. Valamint megittam (még most is megiszok) napi 3 liter ásványvizet. Az édességekről nem mondok le, hetente egyszer, vagy maximum kétszer hódoltam kedvenc édességemnek, a gumicukornak.

2007. májusra lefogytam 12 kg-ot, és visszakaptam régi, álomsúlyomat. Kérlek titeket ne kezdjen el senki papolni nekem a BMI-ről, mert én is tisztában vagyok vele, hogy a BMI szerint a súlyom a magasságomhoz képest alacsony, de higgyétek el, nem vagyok csont és bőr. Szívesen mutatok képeket a kétkedőknek.

Egy szó mint száz, most érzem magam igazán jól. Minden nap tornázok, van egy szobabiciklim és egy taposógépem is, ezeket cserélgetem napról napra, továbbá hasizomerősítő-gyakorlatokat végzek.

Azért írtam ezt a cikket, hogy leírjam az én történetemet.

Nekem az a véleményem, hogy nem kell feltétlenül divatdiétákat követni, szerintem az ember próbálja kidolgozni a saját módszerét, ami neki teljesen megfelel.

Egyébként mostanában már sokkal engedékenyebb vagyok magammal, már eszek teljes kiörlésű lisztből készült pékárukat, illetve durum tésztát is. A súlyom mégsem gyarapodott immáron több mint 8 hónapja.

Mindenkit arra bíztatok, ne adja fel, mindenkinek sikerülhet, és tulajdonképpen nem is tudom leírni azt az érzést, amikor például egy strandon végigsétálok bikiben, és elismerő pillantásokat látok a férfiak, és bármennyire meglepő, még a nők felől is.

Szóval kitartást kívánok mindenkinek!