Mi lenne a jó?

Tegnap este nem tudtam aludni és eszembe jutott, hogy régebben ígértem új cikket az étkezési zavarokról... Úgy döntöttem, inkább arról írok, hogy szerintem milyen úton kellene őket jobb életvitelre bíztatni.

Minden az alapoknál kezdődik. Tudniuk kellene az anorexiásoknak és a bulímiásoknak is, hogy milyen nagy csoportokba lehet sorolni az ételeket. Ugye vannak a zsírok, a szénhidrátok, a fehérjék, a cukrok, illetve külön említik a gyümölcsöket és zöldségeket.

Hogy melyik csoporttal kellene kezdeni? Az utóbbival. Rengeteg könyv van a piacon, ami tartalmazza a legfontosabb gyümölcsök és zöldségek jelentősségét. Továbbá ezen könyvek esetleírásokat is tartalmaznak. Ha sikerül megtanítani nekik, hogy a gyümölcsökkel és zöldségekkel az étkezési zavarok kellemetlen tünetei kezelhetők, akkor már jó irányba haladunk. Hiszen mindenki tudja, akár beteg, akár nem, hogy ezen étkezési zavarokhoz társul a levertség, a gyengeség, a különféle testi fájdalmak, a fejfájás, a töredezett haj és körmök, a száraz, berepedezett/berepedező bőr és még lehetne sorolni. A gyümölcsök és a zöldségek színe pedig egy kisebb színterápiával is képes felérni. A nyers ételekben pedig rengeteg olyan vitamin található, melyek ezeken segítenek. Hiszen addig ugye hiába használ az ember testápolót, amíg belülről nem hidratálja a testét.

Másodikként a fehérjéket tanítanám. Pontosan azért, mert a gyümölcsök után a legegészségesebbek és fontos részét képezik az egészséges életmódnak. A titkuk abban rejlik, hogy laktatóak, de nem hízlalnak. Az étkezési zavarban szenvedőknek pedig ez a legnagyobb problémájuk. A félelem a hízástól és közben nincs tudomásuk arról, hogy lehet egészségesen élni hízás félelme nélkül is. A mindörökké kedvenc fehérje forrásokat a legtöbb ember szereti, ilyen példának okáért a csirke, a hal és a tejtermékek.

Harmadikként a cukrokról kellene tájékoztatást adni. Nagyon kevés ember tudja, hogy a szervezetnek szüksége van cukorra. A legtöbb problémát az okozza, hogy az emberek vagy túlzásba viszik és cukorbetegekként élnek tovább vagy pedig egyáltalán nem fogyasztanak félvén a diabetestől, de ugyanúgy veszélybe sodorják magukat a megvonás során. Már az óriási eredmény lenne a világon, ha nem lenne többé fehércukor illetve kockacukor. Az előbbi a lehető legrosszabb cukorfajta. (A kockacukor természetesen nem fajta, hanem egy állapota a fehércukornak)

Utolsóként pedig együtt tanítanám a szénhidrátokat és zsírokat. Először is a köztünk levő különbséget kellene elsajátítaniuk, miszerint a szénhidrátok egészséges úton adnak energiát a napi tevékenyégekhez, míg a zsírok kétfélék lehetnek: telítettek és telítettlenek. (Ezeket most nem részletezném) Úgy gondolom ez egy olyan területe az ételeknek, amelyekről a legtöbbet kellene beszélni. Meg kelle tudniuk, hogy egy főtt krumpli elfogyasztásától nem lesznek túlsúlyosak, nem fognak elhízni.

Hogy miért ilyen sorrendben tanítanám őket?

Mert az emberek először mindig a nem hízlaló dolgokról akarnak tudomást venni. Így tehát, ha a zsírokkal kezdenénk a sort, akkor többé nem látnánk viszont a többieket... Így viszont, hogyha az egészséges (alap)anyagokkal kezdenénk, akkor tudásra éhesen visszajönnének.

Mielőtt pedig elfelejtem. A legfontosabb, amit be kell vésni a fejükbe: "Mozgás nélkül nincs se egészség." A mozgás kihagyhatatlan az életünkből, akár fogyni, akár hízni akarunk.

Továbbá szeretném leszögezni, hogy ez az én véleményem, nincsen az írásom mögött semmilyen internetes vagy könyves gondolat, csupán megpróbáltam összeszedni mindazt, amiről valaha hallottam. Így kérlek, ha kritikád van a cikkemmel kapcsolatban, nyugodtan írd meg, de olyan szavakkal ne közelíts felém, amelyek hiányolják a cikk tudományos alapját.

Köszönöm.