A szeretet

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat és még sok más, így a Szeretet is.Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget elsüllyed. Ezért valamennyien elkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.Ő megkérdezte:

-Gazdagság eltudnál vinni magaddal?

-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt is viszek, itt nincs már hely a számodra.

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közlekedett:

-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

-Nem, Szeretet nem tudlak elvinni- válaszolta a büszkeség.

-Itt minden tökéletes, és te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elötte hajózott el:

-Bánat, kérlek vigyél magaddal!

-Óh, Szeretet!-mondta a Bánat, én olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang:

-Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

Aki megszólalt egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

-Tudás megtudod mondani ki segített nekem?

Az Idő volt, - mondta a Tudás

Az Idő ?- kérdezte a Szeretet.

-Miért segített rajtam az Idő?

A Tudás válaszolt:

-MERT CSAK AZ IDŐ ÉRTI MEG, HOGY MILYEN FONTOS AZ ÉLETBEN A SZERETET.