Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

A versengés

Kategória: Összes cikk » Egyéb témák » Minden más


Az ember élete egy nagy verseny, versengés. A szó jelentése – az a stratégia, melyben a személy a célját a rivális felülmulásával éri el.

Történelmi tények bizonyítják, hogy ez által fejlődik az emberiség. A jól működő gazdaságok közötti piaci verseny eredménye a gazdasági fejlődés. Az ember életét megkönnyítő különböző szerek feltalálásában kutatócsoportok vetélkednek egymással. Napjainkban a városok, települések szépítése, építése érdekében minden fontos építészeti munkát megpályáztatnak, s így biztos, hogy a leghozzáértőbb vállalat fogja elvégezni azt.
A történelem több fontos személyiség vetélkedését eredményezte. Michelangelo és Leonardo da Vinci egymás felülmulásáért, Newton és Leibniz a tér és az idő, Einsten és Bohr az elemek természetét illetően versengett egymással.
A versengés nagyobb eredményt szül, mert a feleket ösztönzi a másik lehagyásának vágya és ez által nagyobb eredményt próbálnak kihozni magukból.
Történelmi példák mutatják, hogy ahol visszaszorították a versengést ott megállt a fejlődés, mert az emberek nem törekedtek jobbra, hogy lehagyják ellenfelüket. Például a céhek esetén megpróbálták kiszorítani a versenytársat, mert úgy gondolták, hogy az ellenlábas felszámolja a szolidaritást. Ekkor hosszú ideig megállt a fejlődés, mivel a szabályok nem engedték meg a versengést. Emellett a versengés visszaszorítása a nem demokratikus berendezkedésekre jellemző, például a diktatúra lényege, hogy senki se rendelkezzen nagyobb hatalommal és befolyással, mint a diktátor, ezért alakult ki a diktatúrákban monopólium. Ugyanis a versengés által nyilvánvalóvá váltak volna a konkurens erők. Mivel tehát a demokrácia nem engedi meg a monopólium létrejöttét, ezért a versengést tekinthetjük a demokrácia egyik fontos jellemzőjének.
Nagyon fontos szerepe volt a versengésnek az ember biológiai fejlődésében is. Nemrég olvastam, hogy a nyelv eredetére vonatkozó legújabb elmélet szerint őseink versengésének köszönhetjük a beszéd ajándékát. Egy francia és egy amerikai etológus ugyanis meglepő elmélettel állt elő. Szerintük ugyanis a nyelvet annak köszönhetjük, hogy a történelem előtti ember szükségét érezte, hogy megfélemlítse, illetve lenyűgözze társait; és az egyre mélyebb orgánumon, illetve regiszteren való üvöltés olyan evolúciós előnyökkel bírt, amely lehetővé tette a leereszkedett gége kialakulását, ami nélkül nem volnánk képesek az emberi beszédre.
Már a gyerekek, világa tele van küzdelemmel, vetélkedéssel. Az iskolában zajló nemes versengés, akár sportról, akár az iskolai tanulmányokról legyen szó, megtanít a küzdőszellemre, a nyerni és veszteni tudás méltóságára, felkészít a későbbi, felnőttkorban előforduló versenyhelyzetekre.
Sajnos a versengés negatív eredményekkel is jár. Vegyük például a különböző népek közötti háborúkat. Rendszerint akkor kerültek szembe egymással az egyes népcsoportok, ha érdekeik közvetlenül ütköztek, a szomszédok örökös marakodásán felül így vajmi ritkán került sor összetűzésre a távolabb lakók között. A XX. század gazdasági és politikai versengései, a különböző társadalmi rétegek érdekkülönbségei két, pusztító világháborút is kirobbantottak.
Jó példa arra, hogy versengés helyett sokszor célszerűbb az összefogás,
Magyarország időrendben második katonai katasztrófája – a mohácsi vész és az ország három részre szakadása. Mint tudjuk a mohácsi csatában II. Lajos király életét vesztette. Amikor 1526 augusztusa és októbere közt az országot végigdúló törökök kivonultak Magyarországról, a nemesség az erők egyesítése és az összefogás helyett az egymás közötti versengéssel, a királyválasztással volt elfoglalva. A székesfehérvári országgyűlés az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva a leggazdagabb fõnemest, Szapolyai Jánost (1526. nov. 10- én) választotta királlyá. A Habsburg-párti nagybirtokosok, fõpapok zöme Mohács halottai között feküdt. Az életben maradottak (dec. 17-én) Pozsonyban I.Habsburg Ferdinándot emelték trónra a 1515-ös Habsburg- Jagelló családi szerzõdés alapján. Megválasztásakor a magyar rendek abban bíztak, hogy I. Ferdinánd bátyja, V. Károly német-római császár támogatásával rövid idõn belül sikerül kiűzni a törököket az országból. Szapolyai többször próbált egyezkedni Ferdinánddal. A kettõs királyválasztás (1526) utáni belharcok megszüntetése érdekében Szapolyai János és I. Habsburg Ferdinánd között Váradon létrejött szerzõdés. A szerzõdés értelmében mindkét fél megtartotta a király címet és országának azt a részét, amelyet birtokolt, azzal a feltétellel, hogy Szapolyai halála után a magyar királyság teljes egészében (Erdéllyel együtt) a Habsburgok hatalma alá kerül, még akkor is, ha közben Szapolyainak örököse születnék. Mivel ez a szultán rosszallását váltotta volna ki, ezért V. Károly segítségétõl tették függõvé nyilvánosságra hozatalát. Szapolyai 1540-ben fiát, János Zsigmondot örökösének kinyilatkoztatva érvénytelenítette a megállapodásokat. Ferdinánd, hogy ártson partnerének, ismertette a szultánnal a béke tartalmát, s 1541-ben kísérletet tett az ország elfoglalására. Mindez az ország 3 részre szakadását eredményezte (1541. augusztus 29-én).
Vagy vegyük például a nagy földrajzi felfedezések korát, azon belül Amerika felfedezését. 1492-ben megérkezett Kolumbusz Santa Maria nevű hajóján. Aztán jöttek a különböző európai nemzetek képviselői. Azok közül is legjelentősebb számban az angolok, a franciák, a spanyolok és a hollandok. A mai államok kialakulásában elsősorban az angolok játszottak szerepet. Az angol királyok úgynevezett charta-kat, földfoglalási engedélyeket adtak ki különböző személyeknek, akik kialakították saját kis birodalmukat az Újvilágban.
Az akkoriban szokásos francia angol versengés jelentette az ellentétek újabb forrását. A két ősellenség közötti viták 1750-től kezdtek fegyveres arculatot ölteni. A franciáké volt a mai Dél-kelet Kanada, az angoloké a mai Észak-kelet USA és a két terület történetesen határos volt egymással. Ekkor kapcsolódtak be a nemzetközi perpatvarba a helyi őslakosok, az indiánok. Sajnos rossz lóra tettek, ugyanis a franciákat választották. A villongások eredménye az lett, hogy a franciák visszaszorultak a Nagy Tavak mögé és elfogadták az angol területek szuverenitását.
Tehát látható, hogy a versengés lehet hasznos és káros hatással is, és az emberiség a történelem leckéiből okulva, meg kell, hogy tanuljon hasznosan, nemesen, a társadalom előnyére versenyezni.

Doma István



A cikket írta: domaistvan, 2008-01-23 11:03





Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Fehérvasárnap, azaz a húsvét utáni első vasárnap és népszokásai



Ha ez tetszett, olvasd el a következő, domaistvan által felvitt cikket is: „Az igaznak az emlékezete áldott.” (Péld 10,7) (Egyéb test és lélek témák)