Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Békakirály (verses mese)

Kategóriák: Összes cikk » Babák & mamák » Anyának lenni » Mesék, dalok, versek


Gyerekkoromban a kedvenc mesém volt. Később a család összes gyereke - a testvéreim gyerekei, az én gyerekeim - ezen a mesén nőttek fel, pontosabban erre a mesére aludtak el. Mind nagyon szerette. Legnagyobb örömömre ikerunokáim is nagy szeretettel hallgatják villanyoltás után.
Bevallom, nem tudom már, kitől származik, azóta soha, sehol nem láttam nyomtatásban, ami hasonló címmel látható volt a TV-ben, az nem ez volt. Csak a kerettörténet egyezett.
Szívesen megosztom mindenkivel, akit érdekel:


Békakirály

A vár alatt, lenn a völgyben,
sűrű erő vadona,
szarvasoknak, őzikéknek,
kisnyulaknak otthona.

A vár ura, a királyfi,
egy nap szörnyű hírt kapott,
a királyi vadaskertben,
egy óriás sas pusztított.

Nem kímélt az semmi élőt,
semmi kedves állatot,
fegyvert fogott a királyfi,
s az erdőbe vágtatott.

Néma gyász borult a tájra,
mint nagy, fekete palást,
tépett tollak, szétszórt csontok
jelezték a pusztítást.

Elhagyott kút peremére,
királyfint búsan leült,
egy őzike könnyes szemmel
lábaihoz menekült.

Védelmet kért a szegényke,
mert az égen odafenn,
új zsákmány után kutatva
a sas, ismét megjelent.

Rettenetes vijjogással
a felhőkből lecsapott,
a kirányfi sem volt rest,
gyorsan nyilat ragadott.

Pendül az íjj, suhan a nyíl,
a hegyes vas jól talált,
s a hatalmas rablómadár
sebesülten földre szállt.
Figyelmedbe...Figyelmedbe ajánljuk még:
» Ember a vízben (cikk)
» Az öreg halász hálójában (cikk)
» Kiritimati (cikk)
» Az eredeti Hófehérke mesét keresem! (tudásbázis)

De amint a földet érte,
ki látott már ily csodát?
Vén boszorkány állt a helyén,
ledobva a tollruhát.

- Átkozott légy! - rikácsolta,
hallgatni is borzalom.
- Vállj békává! Lakj e kútban!
Addig, amíg akarom!

Ez az átok addig tartson,
míg egyszer egy szép napon,
királyi ágyába fektet,
egy királyi hajadon! -

A boszorkány füstté vált,
és eloszlott a levegőben.
Hát a királyfi? Hova lett?
Bizony, béka lett belőle.

Fehérvárban egyre várták,
keresték a kiskirályt,
híre sem volt, hamva sem volt,
elrendelték hát a gyászt.

Szomszéd várnak, Rózsavárnak
öreg volt a királya,
sok kincse közt a legdrágább,
aranyhajú leánya.

Rózsabimbó volt a neve,
szépségének híre járt.
Okosságban, ügyességben,
messzeföldön nem lelt párt.

Szépen táncolt, jól énekelt,
csudamódra hímezett,
de mindközül a legjobban
labdázgatni szeretett.

Szállt a labda, aranylabda,
a lány utánafutott,
odalent járt már a völgyben,
a vén kúthoz így jutott.

Szállt a labda, aranylabda,
egyenest a kút felé,
kis őzike hajolt búsan
a kút pereme fölé.

A labda meg egyet perdült
és a kútnyílásba hullt.
A királylány megszeppenve,
labda után sírva nyúlt.

Kút mélyéből hang hallatszik:
Uramfia! Ki lehet?
- Visszaadom a labdádat,
ha kérésemet megteszed.

- Drága, kedves aranylabdám,
olyan nagyon szeretem.
Kívánságod, bármi legyen,
istenúgyse! Megteszem! -

Kút mélyéből, a sötétből,
előugrott a béka,
s a csillogó aranylabdát
Rózsabimbónak dobta.

Elkapta a lány a labdát,
szaladt, ahogy bírta lába,
futott sírva hazafelé,
a béka meg a nyomában!

Száját tátva ámul-bámul,
lépcsőnél a kardos strázsa,
fegyveréhez kap, de késő!
Benn a béka a szobában.

Vacsorázik épp a király,
mellette a leánya.
- Jóestét! - köszön a béka.
- Megjöttem vacsorára. -

Rózsabimbó elmesélte,
mily kalandja volt a kútnál,
megígérte, meg is tartja:
megvendégli asztalánál.

Vége lett a vacsorának,
leszállott a csendes este,
kézenfogta a csúf békát
Rózsabimbó, s elvezette.

De alig értek a szobába,
a gyertyalánt egyet lobbant,
s béka helyett a lány elé
deli királyfiú toppant.

- Ne ijedj meg, Rózsabimbó!
Elmúlt végre a varázslat!
Köszönöm, hogy segítettél
levetni békaruhámat.

Gyere, menjünk atyád elé!
Hadd mondjam el kívánságom:
adjon hozzám feleségül,
tiéd egész királyságom! -

A királyfi kívánságát
az ősz király meghallgatta,
jobb szeme sírt, bal nevetett,
mikor lányát nekiadta.

- Magam leszek vénségemre,
ha elviszed a leányom... -
Közbeszólt erre a bolond:
- Hallgass meg, jó királyom!

Csak gond néked a korona,
hozományul add országod!
Egyszerre lesz fiad, lányod,
így cselekedj, meg nem bánod! -

- Igazad van, okos bolond!
Köszönöm a jótanácsot!
Csapjunk hát víg lakodalmat!
Húst, bort ide, meg kalácsot! -

Zene zendült, nóta csendült,
tándolt a szép, ifjú pár,
ma is ropják, ha nem únják,
tán még most is áll a bál.



A cikket írta: Rozália, 2007-08-28 06:03





Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Várlak Kincsem, hát gyere haza!



Ha ez tetszett, olvasd el a következő, Rozália által felvitt cikket is: Ikrek - együtt, vagy külön? (Óvodások, iskolások, Egyéb az ovisokról, iskolásokról)