A kivétel erősíti a szabályt - vagy mégsem?

A logika azt diktálja, hogy éppen ellenkezőleg: a kivétel gyanút kelt minden logikusan gondolkodó emberben, hogy valóban érvényes-e az említett szabály? Vagyis ezt a szállóigepanelt nap mint nap illogikusan használjuk.

Kevéske latin tudásunkban kutakodva e híres szállóige így hangzik az eredetiben: exceptio probat regulam. Csakhogy van ám a latin probo, probare, probavi, probatus igének egy nagyon is magyaros jelentése: „próbára tesz”. Nos, ez a szinoníma éppen a mi tételünket bizonyítja, vagyis azt, hogy a kivétel nem erősíti, hanem – éppen ellenkezőleg – próbára teszi a szabályt.

Hogy például a gépkocsikra utaljunk, a próbapályán az újonnan kifejlesztett modell nem azt hivatott bebizonyítani, hogy milyen szép és hibátlan, hanem azt, hogy egyáltalán megfelel-e az elvárt követelményeknek? Ugyanez a helyzet a pudinggal is: a puding próbája az, amikor megesszük.

És itt van még például Sir Arthur Conan Doyle híres magándetektívje, Sherlock Holmes is, aki így szól doktor Watsonhoz „A négyek jele” című vérfagyasztó novellájában:

- Kedves Watson! Én sohasem teszek kivételt, mert a kivétel cáfolja (disproves) a szabályt!

A nagyhírű detektív megalkotója, azaz Sir Arthur tehát nagyon is tisztában volt a „probat” eredeti jelentéstartalmával. A mostani jelentést a mondás egyik variációja tükrözi: exceptio confirmat regulam. Ez már valóban annyit tesz: a kivétel erősíti a szabályt. Pedig hát valójában – gyengíti!