Apró-tanácsok apróságokhoz
Az alábbi sorokban néhány gyereknevelési tanácsot gyűjtöttünk csokorba a szobatisztaságról, a rajzolásról, a mozgásról... Előlegbe csak annyit: tanúsíthatjuk, ismeretségi körünkben eddig mindegyik bevált.
Ne túl korán, ne túl későn, ne túl gyorsan!
A kisgyereket nem szabad erőszakkal kényszeríteni a szobatisztaságra! Ez kényes feladat, sok türelmet, odafigyelést és időt kíván! Nem szabad a gyerekre sem haragudni, sem kiabálni, sem feleslegesen idegeskedni, ha a visítva szalad el a bili elől, vagy képes órákon át üldögélni rajta, hogy aztán amint levesszük róla, nyomban félrevonuljon a lakás egyik titkos szögletébe... Az eldobható pelenkák kora virágzik, tehát nem kell a kicsit 9 hónapos vagy akár egy éves korában bilire ültetni. Még akkor sem, ha a szomszéd vagy az ismerős azzal dicsekszik: bezzeg az ő gyereke, unokája már „mióta” szobatiszta! Az övé talán csodagyerek…
Az ideális kor a gyerek 18-24 hónapos kora közötti időszak (de van, aki csak 3-4 évesen lesz szobatiszta, ez nem függ össze az értelmi képességeivel). A megfelelő pillanat, ha a pelenka a délutáni alvás után vagy reggelre már folyamatosan (kb.két hétig) száraz marad. De ne felejtsük el, három éves korig bármikor előfordulnak balesetek! A szigorúsággal csak kárt okozunk. Hagyjuk, hogy a saját ritmusa szerint fejlődjön!
Fontos betartani a lépéseket: először ismerkedjen a bilivel, játsszon vele. Aztán magyarázzuk el mire való, és lassan vegyük rá, hogy próbálja ki. Ha megérti, helyezzük el a bilit a vécében vagy fürdőszobában. Előfordulhat, hogy elkezd a „végtermékkel” játszani. Tilos a kiabálás! Cirkuszolás nélkül vigyük kezet mosni. Ha ugyanis azt hallja: a testéből származó valami undorító, azt gondolhatja, hogy ő is olyan -- ez pedig komoly komplexusokhoz vezethet. Viszont mindig dicsérjük meg, ha a dolgát a bilibe végzi, hiszen komoly teljesítmény ez tőle! Előfordulhat, hogy a kicsi fél a vécé lehúzásától. Valójában azért aggódik, mert úgy gondolja, hogy testének egy darabja tűnik el a lefolyóban. Nyugtassuk meg, vagy tereljük el a figyelmét!
Irkafirka
Előbb vagy utóbb, de mindenképpen a második életév vége felé, a gyerekeken kitör a rajzolási szenvedély. A papírra először irkafirkákat rajzolnak, kis formátlanul kerek valamiket, melyekből egy-egy vékony inda fut görbén jobbra-balra. Művükről aztán nagy büszkén jelentik ki, hogy ez éppen anyuka vagy apuka. Ne akadályozzuk meg őket alkotói kedvükben! Ha rákapnak a „barlangrajzokra”, borítsuk be a falat csomagolópapírral, hadd művészkedjenek kedvükre! Bár azt hihetnénk, pici kezükbe kis ceruzácska illik, nem így van. A nagyobb, jobban megfogható ceruzákkal bánnak ügyesebben, ezért ilyet vegyünk nekik. Később már a füzetlapot, vagy az egyszerű papírlapot részesítik előnyben, és a fallal szemben a földön, majd az asztalon rajzolgatnak. Addig pedig hagyjuk a falon a védőborítást. Majd a barlangrajzolási kedvük alábbhagyása után tekerjük fel, és művészi alkotásaikat tegyük el emlékbe!
Mozogva játszani
A játéküzletek csak úgy roskadoznak a sokféle árutól. Bizony, a szülők, nagyszülők nincsenek éppen könnyű helyzetben, amikor ajándékot szeretnének vásárolni a gyerekeknek. És persze nehéz „felnőttfejjel gyerekszemmel” játékot választani. A kutatások azt bizonyítják, hogy a jó ízlés kialakulása már gyermekkorban kezdődik, ezért válasszunk természetes alapanyagú – pl. fa, textil -- játékokat. És olyanokat, amelyek megmozgatják a gyerek fantáziáját, amelyet összerakhat és szétszedhet. A kisebbeknek kézügyességet fejlesztő játékokat válasszunk, melyek színesek, mozognak, és hangokat adnak ki. A nagyobbaknak összerakható vagy kirakó játékot. Egyet mindig tartsunk szem előtt: soha ne a játék mozogjon, hanem a gyerek! Tehát, ha autó, akkor ne távirányítós, hanem olyan, melyet órákon át lehet ide-oda tologatni a szőnyegen. Feleslegesen ne tömjük tele a gyerekszobát játékokkal, mert a gyerek egy idő után már nem tud örülni nekik.
A gyermek intelmei szüleihez
-Ne kényeztess el! Tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, mit csikarhatok ki tőled, hiszen gyerek vagyok.
-Légy velem határozott (de sohasem durva és erőszakos!)! Ez azért fontos nekem, mert így biztonságban érzem magam.
-Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.
-Kérlek, légy hozzám türelmes, hiszen még nagyon keveset tudok a világról, sok mindent kell megtanulnom!
Szerző: Póda Erzsébet
Megjelent partneroldalunk, a Netbarátnő hozzájárulásával.
Írta: Hoxa, 2007. március 25. 23:05
Fórumozz a témáról: Apró-tanácsok apróságokhoz fórum (eddig 28 hozzászólás)