Horgászás


1976 óta - tehát 30 éve horgászom. Imádom, minden szabadidőmet igyekszem ezzel a hobbival eltölteni. Nem csak pihentet, kikapcsol a napi taposásból, hanem az országot is megismertem "rajta" keresztül.

Horgásztam már a Balatonon, a Tiszán, a Tisza-tavon, a Körösökön, a Dunán. Ahány táj, annyiféle gyönyörűséget láthattam.


A Balaton szeszélyes, mint mi nők.

A Tisza vad, szilaj, mint a férfiak.

A Körös(ök) vegyesek - csendes, álmosító, majd vad és könyörtelen.

A Tisza tó - maga a szerelem a békés lagúnáival, nádszigeteivel. Ha el akarsz bújni a világ elől, ott mindig megteheted. Olyan lelki békét találok ott, amilyet kevés helyen lehet az országban.

A Duna hol lomha, bájos, majd ő maga is csupa vadság.


Ezek a jellemzések az ország tájairól innen belülről, a szívemből tőrnek elő.


Sokszor történt már meg velem, hogy a Tiszán horgásztam ladikból, s rám esteledett. Ilyenkor keresni szoktam egy alkalmas helyet, kikötök, és tábort verek, vacsorát készítek, vagy, amit magammal vittem fogyasztom. Szürkületkor csend lesz egy lélegzetnyi pillanatra, s egyszer csak megéled körülöttem az erdő, a víz. Először csak apró neszek, csobbanások majd egy-két béka brekegése, s társai bekapcsolódása hallatszik, halak, kicsik-nagyok ugranak ki a vízből. Ágak reccsennek, bájos és kecses lábaikkal csapát taposó őzikék érkeznek inni. A víz fölé pára telepszik, ami lassanként köddé alakul, s ahogy jött úgy el is tűnik. Ha tiszta az idő, a "csavargó" ember annyi csillagot lát, hogy belesajdul a szeme, de a szíve is a látványtól.

Egyszer szintén ilyen tábort készítettem, majd a parton ülve csendesen méláztam, mikor apró neszt hallottam bal felől. Odafordultam és kb. 2 méterre egy őzike állt, nagyon meglepődött, de inkább megijedt, szegény moccanni sem mert, én sem, nehogy elriasszam. Érdekes dolog történt, kb. 1 perc telt el, amikor, ki tudja miért döntött így, az őzike úgy gondolhatta, nem vagyok veszélyes, mellém sétált, megérinthettem volna, is inni kezdett, amikor már elég volt neki a víz, rám nézett és ugyanarra eltávozott, amerről jött.

Ezt az élményt most leírtam, de az érzéseimet nem tudom, csak két szót találtam rá: csodálatos érzés.


Sajnos be kell fejeznem, pedig sok-sok kalandom volt más, a fent felsorolt vizeken, ha szívesen olvasnátok a többiről is, örömmel venném a visszajelzéseket.




Írta: chippolino, 2006. szeptember 26. 16:54
Fórumozz a témáról: Horgászás fórum (eddig 7 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook