Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Lombik életre-halálra

Kategóriák: Összes cikk » Babák & mamák » Teherbeesés » Terméketlenségről


Noha Magyarországon 100-150 ezer párt érint a meddőség, csak kevesen vannak tisztában az orvosi kezelés mibenlétével, s ennek alapján az egész jelenséget érintő etikai, jogi és szakmai aggályokkal. Nyilván komoly üzleti érdekek is közrejátszhatnak abban, hogy a köztudatban elég erősen él a mesterséges megtermékenyítés mindenhatóságába vetett hit – sokan azt gondolják, ez a "holtbiztos" menedék, amikor már minden egyéb próbálkozásuk kudarcba fulladt.

Lombik életre-halálra Az anyaméhben ásítozó, mosolygó, ugráló magzat személyiségéről készült felvételeket tettek közzé nemrégiben a National Geographic Online-on. A 3 és 4 dimenziós ultrahangos eljárás egyik kifejlesztője a brit Stuart Campbell, a londoni Create Health Clinic professzora. A felvételeken jól látszik, hogy a magzat az első időszaktól kezdődően komplex mozgássorokat követ. A 12. héttől, jócskán azelőtt, mielőtt anyja érzékelné, a magzat ugrál, nyújtózkodik és rugdos a méhben. A 22. héttől képes a finom ujjmozgásokra: megérinti, dörzsöli, cirógatja arcát. Később orrát is megérinti, majd két kezét is összeérinti. Hamarosan már tud markolni, fogdossa saját testrészeit és a köldökzsinórt. A 24. héttől nyitogatja-csukogatja szemét. A 26. héttől már a babák összes tipikus elfoglaltsága megjelenik: mosolyognak, csuklanak, kaparásznak, ujjat (akár lábujjat is) szopnak.

Ember-e az embrió? Kevesebb vagy több embrió beültetésétől várható-e a terhesség kedvezőbb kimenetele? Szelektálhatók-e az utódok egészségük vagy nemük szerint? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések kerültek terítékre a múlt héten az orvostudomány, a biológia, a jog és az etika elismert tudósainak részvételével az asszisztált reprodukció ellentmondásos kérdéseiről Budapesten megrendezett nemzetközi szimpóziumon. A rendezvényen elhangzott: hazánkban a születésszám vészes csökkenéséért nem csupán a szerény gyermekvállalási kedv, hanem az arra való képtelenség is felelős. Dr. Vereczkey Attila, a rendezvényt szervező Nyírő Gyula Kórház Meddőségi és Asszisztált Reprodukciós Centrumának vezetője elmondta: míg az előző századfordulón hazánkban 10 nő átlagosan 55 gyermeket hozott a világra, tavaly mindössze 13-at.
A népesedési mutatókat kedvezőtlenül befolyásoló tényezők közül a meddőség kialakulásában szerepet játszó betegségek gyakoriságának növekedését emelte ki. (Lásd Hetek 2003. június 27.)
Meddőségről akkor beszélhetünk, ha rendszeres és fogamzásgátlás nélküli házasélet mellett egy éven belül nem jön létre terhesség. A meddőségek oka 40 százalékban női, 40 százalékban férfi, 20 százalékban pedig közös vagy ismeretlen eredet?. A meddőség kivizsgálását követően a lehető legkevésbé megterhelő kezelést célszer? választani. M?téti korrekcióval, gyógyszeres kezeléssel az esetek egy részében helyreáll a termékenység. Másoknál inszemináció (sperma eszközös bejuttatása a női szervezetbe) lehet eredményes. Ezek eredménytelensége, illetve petevezeték-elzáródás, súlyos fokú, férfi eredet? meddőség, petesejt-adományozás, dajkaterhesség, valamint genetikai vizsgálat indokoltsága esetén kerülhet sor szervezeten kívüli megtermékenyítésre (in vitro fertilizáció – IVF).

A lombikban zajló események

Normál esetben egy női szervezetben havonta egyetlen petesejt érik meg. A szervezeten kívüli megtermékenyítés sikerének fokozásához azonban egyszerre több petesejtre van szükség, ezért a kezelésben részt vevő hölgyek petefészek-stimuláló gyógyszereket kapnak. A petesejtek leszívása altatással történik. A hímivarsejteket steril edényben felfogott, friss spermamintából speciális tisztítás útján nyerik ki. Az ivarsejteket kellő számú és viselkedés? hímivarsejt megléte esetén egyszer?en közös tápoldatba cseppentve magukra hagyják, s ott ki-ki megtalálja párját. Kevesebb és rosszabb minőség? hímivarsejt dolgát a petesejtek burkának lézeres elvékonyításával könnyítik meg, a gyakorlatilag "önállótlan" hímivarsejteket pedig egyesével, mikropipetta segítségével fecskendezik be a petesejtekbe. A megtermékenyített petesejtek első pár napjukat testhőmérséklet? inkubátorban töltik, ahol megkezdődik az embriók fejlődése.

Az embriók sorsa

A fejlődésnek indult embriók közül 1-4 darab néhány napon belül egy gyors és fájdalmatlan befecskendezés révén beültetésre kerül a méhbe. Ennél több embriót a többes terhességekkel járó komplikációk veszélye miatt nem lehet beültetni. Ez előtt kerülhet sor a beültetés előtti genetikai vizsgálatra (preimplantációs genetikai diagnosztika – PGD). A szám feletti embriók sorsáról a meddő pár dönthet: lefagyasztásra, adományozásra, illetve megsemmisítésre kerülhetnek, valamint felhasználhatóak kutatási célra. Az embriók lefagyasztva évekig tárolhatók, de kiolvasztás után 30-45 százalékuk elpusztul. Lehetőség van azonban bizonyos feltételek esetén petesejtek és hímivarsejtek külön-külön történő fagyasztva tárolására.

Géndiagnosztika

Az ivarsejtek a szülői életkor előrehaladtával több génhibát hordozhatnak. Ezért idősebb szülők, illetve a családjukban halmozottan előforduló öröklődő betegségek esetén sor kerülhet az utód genetikai vizsgálatára, kimutatott súlyos betegség esetén pedig a terhesség megszakítására. Korábban erre csak a terhesség 12–16. hete között nyílt mód a magzatvízből vagy a méhlepényből t?vel nyert mintából (pre-natális diagnosztika – PND), mely beavatkozás 1-2 százalékban magában hordozza a vetélés kockázatát.
David Cram, az ausztráliai Monash-IVF Központ munkatársa ezzel szemben a preimplantációs genetikai diagnosztika előnyösebb volta mellett érvel. Ez utóbbi során a beültetésre váró, 6-8 sejtes állapotban levő embriók mindegyikéből óvatosan eltávolított, egyetlen sejtből végzik el az embrió genetikai vizsgálatát. Így a vizsgált betegség szempontjából érintett embriók beültetésre sem kerülnek, az egészségesek viszont nem szenvednek kárt. Ezt a vizsgálatot azonban csak mesterséges megtermékenyítés útján fogant utódokon lehet elvégezni. Az így pusztulásra ítélt embriókat egyébként nem bántják, "csak" sorsukra hagyják őket a laboratórium asztalán – magyarázta kérdésünkre a professzor.
Jelenleg még klinikai tesztelés alatt áll az a "kíméletesebb" vizsgálati módszer, melynek lényege, hogy spontán megfogant terhességek korai időszakában a magzatról leváló felszíni sejtek megjelennek az anya méhszáj-váladékában. Az innen fájdalom- és kockázatmentesen vett kenetből immunológiai módszerrel kinyert magzati sejtek génállománya is megbízható genetikai vizsgálati eredményt ad. Tény, hogy az így kisz?rt súlyos betegségek többnyire a magzat m?vi elhajtását vonják maguk után, viszont ez a módszer legalább az egészséges magzatokra ártalmatlan.
Ennél érdekesebb annak a Chicagóban élő orosz kutatónak, Jurij Verlinszkinek a módszere, melynek során a még megtermékenyítés előtt álló petesejt úgynevezett sarkiteste kerül eltávolításra és genetikai feldolgozásra. (A sarkitest a petesejt érését megelőző utolsó osztódás során keletkező, tulajdonképpen használaton kívüli sejtmag-másolata.) Ezzel a vizsgálattal persze csak az anyai eredet? betegségeket lehet kisz?rni, de mindenképpen még a megfoganás előtt. A hímivarsejtek fejlődése eltér a petesejtekétől, nekik nincs sarkitestük, ezért génállományuk vizsgálata csak az elpusztításuk árán kivitelezhető. Mivel azonban az utód nemét a hímivarsejt nemi kromoszómája (X vagy Y) határozza meg, bizonyos betegségek pedig nemhez kötötten öröklődnek, elegendő lehet a hímivarsejtek nemi kromoszómák alapján történő szétválogatása. Tekintve, hogy a nemi kromoszómák valóban X és Y alakúak, az X-et hordozó hímivarsejtek nehezebbek, mint az Y-t hordozó társaik. Így a hímivarsejtek elvileg centrifugálás útján is szétválaszthatók egy könnyebb és egy nehezebb társaságra. A módszer azonban pontatlansága folytán csak elvi jelentőséggel bír. Az utódok nemének szelektálása pedig a szakma álláspontja szerint kizárólag nemhez kötötten öröklődő betegségek sz?rése esetén elfogadható.

Az ikerkérdés

Kovács Gábor professzor, a Monash-IVF Központ orvos igazgatója a lombikban fogant és beültetésre kerülő embriók ideális számáról tartott előadásában a többes ikerterhességek elkerülésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Magyarország az asszisztált reprodukciós kezelések következtében létrejött ikerterhességek számát tekintve európai viszonylatban élen jár, noha közismert, hogy az ikerterhességek (főleg kettőnél több magzat esetén) mind a vetélés, mind a koraszülés, mind pedig a csecsemőhalálozás tekintetében jelentős kockázatot hordoznak, és nemritkán a családra háruló pszichoszociális terhek folytán is komoly problémát jelentenek. Sokszor a kevesebb többet ér. Amint azt a neves szakember lapunknak megerősítette, számos országban ezt a problémát úgy igyekeznek orvosolni, hogy a biztonság kedvéért több embriót ültetnek be, majd miután kettőnél több indul fejlődésnek, a terhesség korai szakaszában végrehajtott szelektív abortusszal (szelektív embrióredukció) érik el a kívánt magzatszámot. Ez a beavatkozás egyébként a megmaradásra szánt magzatok életét is veszélyeztetheti. Ausztráliában emiatt aztán egy ciklusban legfeljebb 2 embrió beültetése engedélyezett, és az utóbbi évtizedben csupán elvétve folyamodtak az embriók számának méhen belüli csökkentéséhez.

Életbevágó kérdések

Mint az eddigiekből kiderül, a reprodukciós orvostudomány fejlődésével párhuzamosan nő a különféle eljárásokkal kapcsolatos morális problémák száma is. A napról napra gyarapodó terápiás lehetőségek birtokában az ember lépten-nyomon az élet kezdetére, eredetére és végére vonatkozó kérdések össztüzében találja magát. A válaszadás nehézségei a konferencia során is megmutatkoztak: a Közép-Európai Egyetem etikai és jogi vonatkozásokban előadó professzora lapunk érdeklődésekor mereven elzárkózott bárminem? nyilatkozattételtől.
Az asszisztált reprodukciós technikákkal kapcsolatos különböző felekezeti állásfoglalásokat Somfai Béla professzor, a Torontói Egyetem Teológiai Karának egykori tanára, a Szegedi Hittudományi Főiskola nyugalmazott professzora ismertette. Elmondása szerint a meddőség témakörét tulajdonképpen két alapkérdésre egyszer?síthetjük le: az első az embrió személyét érinti, a másik pedig a fogantatás folyamatába való beavatkozás létjogosultságát. Az ezekre adott válaszokban gyökerezik és tér el egymástól a különböző keresztény felekezetek közös eredet?, az adott kulturális és vallási hagyomány folytán módosult álláspontja.
A tradicionális római katolikus álláspont szerint nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a megtermékenyítés pillanatától létező emberi embrió nem rendelkezik személyiséggel, ezért a biztonság kedvéért embernek kijáró tisztelet illeti meg – fejtette ki kérdésünkre Somfai Béla professzor. Ebből eredően az embriókon végzett mindenfajta kísérlet elfogadhatatlan, elpusztításuk pedig emberölésnek minősül. Szigorúan véve ide tartozik a szükségszer? pusztulási aránnyal járó embriófagyasztás, a megmaradó ikrek életesélyeinek növelése érdekében végzett szelektív embrióredukció, valamint a szám feletti embriók pusztulni hagyása is. A pre-natális és preimplantációs genetikai vizsgálat pedig oka-fogyottá válik, hacsak nem rendelkezünk az ily módon kisz?rt betegség orvoslásának lehetőségével.
Az ennél liberálisabb felekezeti értelmezés a személlyé válást folyamatnak tekinti, melynek eredményeképpen először vegetatív, majd szenzitív, végül intellektuális lény alakul ki. Mivel az embriónak az anyai testen kívül nincs esélye az életben maradásra, így a személlyé válásra sem, emberi státus nem illeti meg. Nyilvánvaló, hogy ennek az értelmezésnek a hívei nem fognak az embriók sorsa, az egy újszülöttre jutó elpusztult embriók száma miatt aggályoskodni.
Ami a fogantatás folyamatát illeti, a római katolikus felfogás szerint az élet továbbadása kizárólag a szerelmi együttléthez kötött és attól elválaszthatatlan cselekedet. Amiként Isten szeretetből teremtette az embert, a társat, akként az ember is a szeretet aktusával adhatja tovább az életet a szerelem ajándékának: a gyermeknek. Ebből következik, hogy az asszisztált reprodukciós orvostudomány által felkínált lehetőségek közül ez az álláspont kizárólag azokat a terápiás módokat tartja elfogadhatónak, amelyek a természetes reprodukcióhoz szükséges képességek helyreállítását célozzák.
A megengedőbb felekezeti értelmezések ezzel szemben nem a konkrét szerelmi aktushoz, hanem a házasság keretéhez kötik a gyermek iránti vágy létjogosultságát, és szükség esetén elfogadják a gyermeknemzésre irányuló asszisztált reprodukciós eljárásokat is. Például olyan formában, hogy legfeljebb két petesejtet termékenyítenek meg lombikban, majd mind a két embriót beültetik az anyaméhbe.
Persze minél több az ismeret, annál nagyobb problémákkal találjuk magunkat szemben, ezért az álláspontok nagy része igencsak óvatos. Természetesen nem vitatható a meddő párok gyermekáldás utáni vágyakozása. Ugyanígy nem rekeszthetőek el az emberek szolgálata elől a tudomány adta legújabb lehetőségek sem. De ugyanilyen fontos a témával kapcsolatos korrekt tájékoztatás és a kényes kérdések megfogalmazása. A meddőségi centrumok munkatársai egyébként hajlandóak rugalmasan kezelni a hozzájuk fordulók problémáit, és igyekeznek minden egyéni elképzelést és kívánságot a lehetőségek adta kereteken belül figyelembe venni. Ezekben a kérdésekben nehezen születik konszenzus, ugyanis ezek élet-halál kérdések. A rájuk adott minden válasz további kérdéseket szül.

Megjelent partneroldalunk, a Lombikbaba.com jóváhagyásával.



A cikket felvitte: Hoxa, 2006-10-03 14:19 (utoljára módosítva: 2017-02-15 18:23)





Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Ha nem jön a baba... a férfi oldaláról



Ha ez tetszett, olvasd el a következő, Hoxa által felvitt cikket is: Planetáriumi programok (Programajánlat, utazás)